Nem a választások után kormányalakítással megbízott reményteli miniszterelnök, Yves Leterme a kormány feje, hanem Guy Verhofstadt, a választásokon vesztes korábbi kormányfő, aki az ügyvivő kormányt vezette. A Verhofstadt-kormány márciusig vezeti Európa alighanem egyetlen, rejtőzködő mediterrán országát.
Rejtőzködő, mert északon fekszik olyan életszeretettel és -stílussal, amely e szélességi fokon meglehetősen ritka. Mediterrán itt sok dolog: a szieszta idején bezárt bankoktól és kis üzletektől a mínusz két fokban is a teraszon kávézókon át az olykor teljes zűrzavarig, ami itt magát az ország létét és lényegét érinti. Például azt, hogy a flamand Leterme a francia himnuszt kezdte dúdolni a belga helyett, vagy azt, hogy Alizée Poulicek, az idei Miss Belgium a flamand többség megrökönyödésére és felháborodására egy szót nem tudott kinyögni flamandul, azaz Belgium egyik hivatalos nyelvén. Viszont tud csehül és angolul. A fél éven át tartó igazi mediterrán zűrzavart követő politikai megállapodás értelmében most a vallon (francia nyelvű) kereszténydemokraták csatlakoznak a flamand kereszténydemokratákhoz, a flamand és a francia liberálisokhoz, valamint a francia szocialistákhoz.
Az új kormány azt ígérte, hogy legelőször az olyan sürgős kérdéseket kezeli, mint a vásárlóerő csökkenése, amely ellen a szakszervezetek felhívására a hét végén húszezer ember vonult az utcára. A legkeményebb diónak azonban a belga intézményi reform ígérkezik, ugyanis a virágzó Flandria nagyobb autonómiát követel, míg a gazdaságilag nem annyira prosperáló vallonok attól tartanak, hogy a térségek autonómiája Belgium végének kezdete lesz. Az tény, hogy az új csapatnak megvan a kétharmados többsége a törvényhozásban, amellyel már megreformálhatják az alkotmányt. Az pedig biztos, hogy az alkotmány megváltoztatása nélkül az ország a legmediterránabb módon válhat kormányozhatatlanná.
Magyar Péter lelepleződött - ezt gondolják az emberek a gyalázkodó diszkópolitikusról