Nem kis fába vágta a fejszéjét a közszolgálati televízió és a Rosta Mária producer nevével fémjelzett Zikkurat, amikor a kereskedelmi adókon futó, sokszor csúfosan megbukó licencműsorok helyett saját tervezésű tehetségkutatót dolgozott ki. Megvolt a bukás lehetősége, de a sikeré is: minden idők legnépszerűbb magyar rockoperájára, az István, a királyra alapozták a programot, amely túlmutat az adássorozat keretein, hiszen a cél egy valódi előadás társulatának összeállítása. Leginkább persze azért lehetett félni a kudarctól, mert az ősbemutató annyira kitörő sikert aratott, hogy a mai napig ezt a felvételt koptatjuk, Istvánt Varga Miklóssal, Koppányt Vikidál Gyulával, Rékát Sebestyén Mártával és Laborcot Nagy Feróval azonosítva.
Az első visszajelzések rendkívül pozitívak voltak: a vetélkedő kiírása megmozgatta az egész nemzetet, már az első összefoglalókból kiderült: az István, a király nemzeti identitásunk fontos része, szeretjük, dúdoljuk, énekeljük.
Azért, hogy ne csak az István, a király amúgy is A-tól Z-ig ismert nótáit hallgassuk egy éven át, a Társulat versenyzői a képernyőn más zenés szerepekkel is megmérkőznek, hétfőn este azonban különleges meglepetéssel szolgáltak a sajtó számára: a rockopera szerzőpárosának Illés-dalait adták elő. Ez sem volt könnyű feladat, hiszen az ország egykori első számú beatzenekara legendás énekhanggal rendelkezett, és legény, illetve leány legyen a talpán, aki Szörényi Leventét mondjuk a Little Richardban leénekli a színpadról. Ez persze egyáltalán nem is sikerült nekik. Nem is a felkészültséggel vagy a tehetséggel van talán a baj, hanem a magyar nyelvtől, a magyar zenétől és így a Szörényi-művek sajátosan magyar stílusától idegen musicalirodalom, az angolszász popzene beépült manírjaival, kezdve az angolt utánzó kiejtéssel egészen az életidegen mozgásig, s ettől úgy látszik, nagyon nehezen szabadul meg az énekes szakma.
Amikor az István, a királyról beszélünk, nem hallgathatjuk el az Illés együttes jelentőségét sem. Például azért sem, mert a kezdő, Mondd, te kit választanál a csak „fehér” Illés-lemezként emlegetett 1970-es Human Rights része. Az Illés együttes azonban sajnos már kétszer is temetett. Szörényi Levente egykori slágereit hallgatva megjegyezte: ha tíz év múlva történik mindez, talán ő is úgy jár, mint az öreg Kodály, amikor gyermekkórusait hallgatta: csak ült és pityergett. Így csak annyit mondott: emlékezzünk és emlékeztessünk, hogy ennek a zenekarnak már két halottja van. Elhalálozási sorrendben Pásztory Zoltán és Illés Lajos. Ami ezen túl van, az mind sanda manipuláció az emlékezet befolyásolására – tette hozzá, utalva arra, hogy mostanában egyre többen szeretnék maguknak kisajátítani azt a korszakot, majd az Illés még élő tagjaival, Bródy Jánossal és testvérével, Szabolccsal elénekelte a Miért hagytuk, hogy így legyen című dalt. Megrázó pillanat volt.
Egyértelműen vezet a Fidesz a többi párt előtt