Hol tart most a híres orosz hegedűiskola, amelynek ön is egyik kiváló képviselője?
– Annak idején éppen a magyar Auer Lipót volt, aki az orosz iskolából nagyon híres lett, és Auernek sok utóda van. Az orosz iskola az utóbbi száz évben nagyon sok változáson ment keresztül, különösen az előző években. Adok ugyan mesterkurzusokat, de annyira nem vagyok benne, hogy a mai helyzetet értékelhetném. Mindenesetre tehetségben nincs hiány. Számomra az orosz iskola nem földrajzi fogalom. Auer például Magyarországról származott, de Szentpétervárott teljesedett ki, s ott van a szintén magyar Joachim, aki Berlinben tanult, és még sorolhatnám. Egy iskola inkább egy személyiséghez vagy nagy személyiségek egy-egy csoportjához köthető. Az én pályám Novoszibirszkből indult, most is vannak ott jó tanárok, de nem olyanok, mint negyven éve. Auer és Joachim bár a világ különböző pontjain tanultak, mindkettejük játékában benne volt a magyar fűszeresség.
– Apropó, magyar fűszeresség. Hadd kérdezzem meg: bizonyos szerzőkre, művekre, stílusokra egy-egy nemzet fiai könnyebben ráéreznek?
– Valóban vannak olyan speciális vonások, amelyeket a helyszínen jobban meg lehet tanulni, de ez inkább csak egy kis plusz, és független attól, ki honnan származik, és hol tanul.
– Budapestre hozott műsora elsősorban a nemzetközi repertoárból merített. Hangversenyét úgy hirdették, mint egy hosszabb távú orosz– magyar együttműködés lehetséges kezdetét, amelynek folytatásaként több híres orosz művészt üdvözölhetnénk Magyarországon. Miért nem választott több „oroszosabb” művet?
– Életem két fő részre osztható: egyrészt tanítok, másrészt koncertező művész vagyok. Budapesten most először játszottam, noha már többször tanítottam itt. Éppen ezért nagyon fontosnak tartottam, hogy megmutassam, milyen széles spektrumú a repertoárom. De Schnittke képviseli az orosz zenét ebben a műsorban.
– A kilencvenes évek legelején a politikai változásokkal együtt Magyarország elsősorban nyugatra fordította a tekintetét. Most kezdjük el újra felfedezni az orosz művészeket. Tanít Budapesten, nyilván jobban látja, hogy áll a két nép kulturális kapcsolata a zene terén.
– Politizálni nem szeretnék, de az tény, hogy minden volt szocialista országban a rendszerváltozás hevében a rossz és káros jelenségekkel együtt kidobtak sok jót is, annyi idő már eltelt, hogy rá is jöttek: ezeket vissza kell hozni. Oroszországban például a régi oktatási rendszer nagyon jól működött, de ezt is szétverték, mint minden mást. Nagyon remélem, hogy ezek az értékek nem vesztek el örökre. Az én szakmai kapcsolataim és barátságaim politikától és rendszerektől függetlenül szövődtek és maradtak meg a változások után is.
– Olyan zseniális tanítványai voltak, mint Vadim Repin és Maxim Vengerov. A mostaniak között is akad olyan, akinek ennyire fényes jövőt jósol?
– Igen, mindig vannak ilyenek. Jelenlegi tanítványaim több mint 160 díjat nyertek rangos nemzetközi versenyeken, ebből 102 első helyezés. Volt növendékeim jelen vannak a nemzetközi hangversenyéletben: a bonni Beethoven zenekar, Zubin Mehta és Lorin Maazel új velencei operazenekara, a zürichi opera együttese, a Stuttgarti Szimfonikusok és az Izraeli Filharmonikusok koncertmesterét vagy éppen az Artemis vonósnégyes hegedűseit mind én tanítottam. Kiemelném fiatal tanítványaim közül Kamio Mayukót, egy ifjú japán hegedűs hölgyet, aki most nyerte meg a Csajkovszkij-versenyt. Meggyőződésem, hogy a következő generáció egyik vezető egyénisége lesz. Magam is igyekszem egyengetni az útját, összeismertettem Zubin Mehtával, akivel már hat közös koncertjük volt, vagy Rosztropoviccsal, akivel az utolsó időszakában tizenöt hangversenyen játszhatott.
origo.hu
Napi balfék: Bud Spencer tanácsai a diszkójampinak
