Ének, telve szeretettel

Bár sokan hallgatták, éppen a Kodály-emlékévben szűnt meg Budai Ilona műsora a Magyar Rádióban. A Magyar Örökség-díjas művésznő azóta élőben, az országot járva, falvak művelődési házainak színpadán folytatja azt, amit az éter hullámain keresztül huszonkét év után félbe kellett hagynia.

Aláírásokat gyűjtenek. Eddig több mint ezerötszázan írták alá azt az ívet, amely Budai Ilona Fúvom az énekem című műsorának megszüntetése ellen tiltakozik, illetve annak visszaállítását indítványozza – tudtuk meg az aláírásgyűjtést kezdeményező Gréczi Lászlótól, akihez az ország minden pontjáról érkeznek a csatlakozók levelei. A Kossuth rádió szombati népzenei műsorának újbóli sugárzását számos közéleti személyiség mellett – köztük Faragó Laura, Balczó András, Nagy András, Jókai Anna – pedagógusok, egyházi közösségek és népdalkedvelő, a hagyományokért aggódó közemberek kérik. Az első 1007 aláírást már el is juttatták a rádióelnökhöz, aki azonban elutasító választ adott. A Kodály-évben elhallgattatott népdaltanító műsorért küzdők időközben az interneten is elérhetővé tették az ívet.

Ugyan a rádióhallgatókat meglepetésként érte a hír, Budai Ilonától megtudom: őt nem, ugyanis a műsor megszüntetésére már tavaly januártól számított, onnantól nem készíthetett új felvételt. Az ismétlésekkel még május 1-jéig ment az adás, akkor szűnt meg hivatalosan. Mint mondja, nem szokott elkeseredni, és ezt sem élte meg tragédiaként. – Sajnos május óta sem az országos népdalköri mozgalomnak, sem pedig a fiatal együtteseknek nincs bemutatkozási fóruma, hiszen ezeket a műsorokat a Magyar Rádió megszüntette, de én elkeseredés helyett inkább hálás vagyok a Magyar Rádió korábbi vezetésének, Kondor Katalinnak, Juhász Juditnak, Máder Lászlónak és Dévai Jánosnak, akik az első műsoraim, az Énekeljünk együtt! és a Fúvom az énekem fölött bábáskodtak, hiszen ezeken keresztül huszonkét éven át heti rendszerességgel megjelenhetett a magyar népdal a rádióban – mondja Budai Ilona, akinek nagyon sok erőt adott az a rengeteg biztatás, szeretet és elismerés, amit a műsor megszűnése után hallgatóitól kapott. – Amíg ment a műsorom, addig nem is tudtam, mekkora hatása volt, milyen sokaknak – iskoláknak, pedagógusoknak, népdalköröknek – adott segítséget – sorolja a népdalénekesnő. – A Váci Piarista Gimnázium igazgatója mondta, hogy felvételről közösen hallgatták a diákokkal, mert úgy gondolták, hogy annyi mindent próbál ez az öt perc közvetíteni hitről, hazaszeretetről, hűségről, emberségről, olyan értékekről, amelyekről egyre kevesebbet hallanak a fiatalok – folytatja Budai Ilona.
A Magyar Örökség-díjas művésznő nem adja fel: a műsoraival járja az országot. – Nem nagy és csillogó színpadok, koncerttermek, ahol énekelek, de úgy érzem, nem is ez való nekem, sokkal jobban illenek hozzám azok a pici falvak, ahol kétszáz lakóból nyolcvanan eljönnek, és örömmel énekelnek velem. Most például Szolnok megyében tartok egy előadás-sorozatot apró településeken, ahol már legalább tíz éve nem volt hasonló érték a művelődési ház színpadán. Ezek a találkozások lángokat gyújtanak szerte az országban, egy kicsit elgondolkoznak az emberek, és megérzik az együtténeklés örömét – meséli Budai Ilona, aki amellett, hogy az Óbudai Népzenei Iskolában népdaléneklést tanít és vezeti a Vikár Béla Népdalkört, rendszeresen jár általános iskolákba is műsorokat adni, közösen énekelni a gyerekekkel.
A májusban megszüntetett Fúvom az énekem műsor elődjében, az Énekeljünk együtt!-ben a Budai Ilona által vezetett Vikár Béla Népdalkör is fontos szerepet kapott. Az 1978-ban alapított népdalkör az idén ünnepli alapítása 30. évfordulóját, és még mindig nem öregedett meg: a legkisebb tagja óvodás, de vannak kisiskolások, gimnazisták is. Budai Ilona a három évtized titkát abban látja, hogy jó hangulatban telnek a találkozások. Az anyagi gondok sajnos ezt az együttest sem kerülték el: le kellett mondjanak a hagyományos karácsonyi hangversenyükről, mivel a népdalkörnek nincs pénze terembérletre. – Aki énekel, annak a szíve csordultig megtelik szeretettel – idéz Szent Ágoston egyik leveléből Budai Ilona, majd mosolyogva hozzáteszi: remélem, odafentről kapok még elég időt és erőt, hogy sok emberbe tudjak csöpögtetni ebből a szeretetből.