Nehezen szenvedheti a puszták népe, hogy négy fal közé zárva tengesse napjait, ahelyett, hogy a végtelenben, ahol a látóhatár szélén a föld az éggel összeér, vágtasson a paripáján. Akit ez a fajta szabadságélmény egyszer megérint, többet nem képes igazán elviselni a mai nagyvárosi lét testi-szellemi börtönét. Grandpierre Attila vágtázó zenekarai is ezt az élményt közvetítik, megidézve lovas őseinket, Attila király hun harcosait, a honfoglalás előtti nagy vágtákat.
A Vágtázó Csodaszarvas a Halottkémek egyenes ágú leszármazottja, nem véletlenül játszik több VHK számot is, benne rejlik azonban az a hatalmas és egyre bővülő tudás, amit Grandpierre Attila az évek, évtiezedek alatt felszívott magába. Ennek egyik megnyilvánulása az új hangszerelés: nincsenek már elektromos gitárok, sőt gitár sincs, kizárólag hagyományos népi hangszerek, mint duda, hegedű, moldvai dob, tapan, akkordhangszerként pedig a lovas népek elmaradhatatlan hangszere, a koboz.
Két éve mutatkozott be először az új felállás, szintén egy lemezbemutató koncerttel, már akkor is meggyőzőek voltak, mostanra azonban még jobban kikristályosodott a Csodaszarvas-stílus, újabb dalok is születtek, és még elementárisabbá vált a vágtázó-érzés. Grandpierre Attila úgy idézi meg a múltat, mint egy táltos, aki egyszersmind utat is mutat az egyetlen lehetséges jövő felé: fedezzük végre fel magunknak saját múltunkat, gyökereinket, ősi tudásunkat, mert e nélkül elveszünk.
A Végtelen Ázsia! igazából nem is „ázsiai”, hanem ízig-vérig magyar muzsika, csak a mai nyugati zenén civilizálódó fül már idegennek, keletinek hallja a saját dalait is. Zenetörténeti előadásnál ezerszer hatásosabb és meggyőzőbb, amikor egymásba folyik a moldvai csángó, a dunántúli vagy a kínai népzene, és felfedezzük a közös pontokat. Hatalmas erő, amit a vágtázó muzsika képvisel. Kiemel a szürke hétköznapokból, és egy olyan világba visz, ahol kiszabadul börtönéből a lélek. Ünneppé teszi a perceket, amit a zene hallgatásával tölt az ember. A média által erőltetett sivatagos zenei kínálatban ez maga az oázis. Az egyik rajongó a koncert végén, amikor le akart vonulni a színpadról a zenekar, bekiáltott, hogy „Ne hagyjátok abba!” „Ti vagytok az igazi erő! Úgy kelletek nekünk, mint egy falat kenyér!”
(Vágtázó Csodaszarvas: Végtelen Ázsia!, Petőfi Csarnok, dec. 22.)
origo.hu
Sasvári Sándor megrázó vallomása: így tették tönkre a családját
