Csendben drágul a repülés, de nem az áll a háttérben, amire először gondolnánk

Az elmúlt hetekben egymást érik a légitársaságok válságintézkedései, újabb díjakat vezetnek be vagy korábbi szolgáltatásokat tesznek fizetőssé, amelyet sok esetben a közel-keleti konfliktus és a kerozindrágulás hatásával magyaráznak. A folyamat azonban jóval korábban elindult: a légi közlekedésben évek óta tart az az átalakulás, amelyben a jegy ára látszólag nem változik, miközben az utazás valójában egyre drágább lesz.

Shutterstock Forrás: Shutterstock

A diszkont-légitársaságoknál a modell korábban kialakult, de ott is látható az áremelkedés. A Wizz Air 2022 és 2025 között több lépésben emelte a WIZZ Priority árát, valamint az ülésválasztás és az adminisztratív díjak költségét. A Ryanair 2023–2025 között növelte a priority szolgáltatás és a kabinpoggyász árát, miközben a büntető jellegű díjak is emelkedtek. 

A hagyományos és a diszkont modell közötti különbség csökkenését jól mutatja, hogy még a prémium légitársaságok is elindultak ebbe az irányba. 

Az Emirates 2024-ben bizonyos olcsóbb tarifákból kivette a feladott poggyászt, és több esetben fizetőssé tette az ülésválasztást. A Qatar Airways 2024–2025-ben vezette be a lite jegyeket, amelyek kevesebb szolgáltatást tartalmaznak.

Egyre több a díj, egyre nehezebb összehasonlítani

A változások közös jellemzője, hogy a légitársaságok nem egyetlen nagy áremeléssel reagálnak, hanem apró lépésekben növelik a bevételeiket. A poggyász, az ülés, a beszállás vagy a rugalmasság külön-külön árazott termékké válik: külön kell fizetni a bőröndért, az ülőhely kiválasztásáért, a korai beszállásért, míg a jegy módosítása vagy visszatérítése pedig gyakran csak külön díjért vagy drágább jegytípus mellett lehetséges. 

Ennek eredményeként a jegy ára önmagában egyre kevésbé árulkodik a valós költségekről. Az utas csak a foglalási folyamat végén szembesül azzal, hogy a kezdetben olcsónak tűnő utazás mennyibe kerül valójában. Légiközlekedési szakértők egybehangzó véleménye szerint 

a most zajló átalakulás a hagyományos és a fapados légitársaságok közötti határvonal elmosódásához vezethet, és könnyen elképzelhető, hogy hosszabb távon a két modell lényegében összeér

– erre a folyamatra pedig a közel-keleti konfliktus és az ebből fakadó költségnyomás most még rá is erősít.