Sebestyén Márta sokszínűsége

Történelmi ponthoz érkezett Sebestyén Márta: harminchárom, színpadon töltött év, megszámlálhatatlanul sok díj és elismerés után támogatót talált terveihez, így megvalósíthatta első saját szervezésű koncertjét a Zeneakadémián.

2008. 01. 12. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Sebestyén Márta életében ez volt az első alkalom, hogy nem közreműködőként vagy egy mások által elképzelt és összeállított program résztvevőjeként énekelt, hanem végre úgy hallhattuk tőle kedvenc dalait, ahogy azok őbenne élnek. A karácsonyi tematikájú műsor végtelenül finom és árnyalt volt, rendkívül sokrétű zenetörténeti tudásról számot adva. A különböző népek dalait persze nem erőltetett összefüggések, sokkal inkább természetes asszociációk kötötték össze. Így aztán nemcsak békésen megfért egymás mellett Praetorius és a népzene, az orgona és a duda, vagy éppen a hárfa és a koboz: egyenesen összeillőnek érezhettük őket. Úgy jelentek meg, mint egyazon kép különböző színárnyalatai, amelyek összhatásukban mutatják meg igazán a bennük rejlő a szépséget. Sebestyén Márta a legkitűnőbb előadókat hozta össze: a precíz és átütő hangú Söndörgőt a több évtizedes szakmai múlttal rendelkező Eredics Gáborral és Eredics Kálmánnal, az érzékeny játékú Gaál Erzsébet hárfaművésznőt, a különböző stílusokhoz észrevétlenül alkalmazkodó Szamos Szabolcs orgonistát, valamint a fölényes technikai tudással és improvizációkészséggel megáldott Szokolay Dongó Balázst és Bolya Mátyást.
A karácsony meghitt békéjéből nem maradhatott ki a Mennyből az angyal, amely horvát és magyar változatában is megszólalt, vagy éppen a Betlehem, Betlehem kezdetű népdal, de a szerb és a moldvai csángó dallamvilág éppúgy szerepet kapott, mint a Sebő-dalok, a gazdagon díszített baszk népdalkincs vagy az orgonával kísért népének. Batta András, a Zeneakadémia rektora vezette be házigazdaként a koncertet, és éppen annak a sztereotípiának adott hangot, amely annyira leszűkítette a köztudatban Sebestyén Márta mozgásterét, vagyis hogy ez a műsor nem tipikusan „Sebestyén Mártá-s”. Pedig az volt. Minden, ami lélekből szóló szép zene, az „Sebestyén Mártá-s”, ha egyáltalán létezhet ilyen fogalom. Az utóbbi időben egyébként is többször hallhattuk a most is közreműködő Bolya Mátyás és Szokolay Dongó Balázs kíséretében, de ne felejtsük, hogy a három évtized alatt alig akadt a zenének olyan területe – akár műfaji, akár földrajzi értelemben –, amelyben ne hallottuk volna őt énekelni. A szigorúan autentikus előadás mellett más hangzásvilágban is remekelt: az Év énekesnője lett az István, a király rockopera Réka szerepével, de ne felejtsük a Sebő együttessel töltött éveket sem: ezek mind-mind ugyanúgy elválaszthatatlanok tőle, mint a Muzsikással együtt dalolt mezőségi nóták. Azt hiszem, ez a koncert összegzése volt annak a sokszínűségnek, amely Sebestyén Mártát jellemzi.
(Sebestyén Márta: Jöjjetek, ó hívek! Zeneakadémia, december 30., 19.00.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.