A csángó bál más, mint a többi, ez nem a gazdagok felvonulása, nem a hiúság vására. Akik itt vagyunk, azért jöttünk, hogy együtt legyünk. Együtt vagyunk azokkal, akik eljöttek a csángó vidékről, hogy bemutassák a csángó kultúrát, és együtt vagyunk azokkal is, akik csángóként kijöttek ide Magyarországra dolgozni. Az, hogy együtt vagyunk, nemcsak azt jelenti, hogy most, hanem azt is, hogy mindig együtt vagyunk a csángókkal és a határon túli nemzetrészekkel – mondta nyitóbeszédében Sólyom László, az esemény fővédnöke. A köztársasági elnök hangsúlyozta: a csángók hagyománya a magyar kultúra legveszélyeztetettebb darabja, mivel a románok kétségbe vonják magyarságát. – Sajnos, a katolikus egyház sem áll mellé, sőt. Ezért meg kellene hallani annak a pusztinai asszonynak a szavait, aki azt mondta: jobban tudok románul imádkozni, de akkor a fejem máshol van, s mikor mondom magyarul, az belemegy a szívembe – tette hozzá Sólyom László. A köztársasági elnök a ma is élő csángó kultúra lényegét egy történettel szemléltette. Valaki így szólított meg egy csángó embert: jaj, mi nagyon szeretjük a csángókat, hogy így megőrzik nekünk a hagyományt! Akkor ne szeresd a csángókat – hangzott a felelet –, mert ők nem őrzik a hagyományt, hanem benne élnek.
Igaz, a csángó bálra többnyire azok jönnek el évről évre, akik ezt pontosan tudják, mégis fontos hangsúlyozni, hogy ami Moldvában és Gyimesben történt az elmúlt évtizedekben, évszázadokban, az nem a hagyományőrzés szándékával történt. A csángók számára ezek a dalok, táncok, imák a mindennapok részét képezték, sajátos nyelvi dialektusuk jelentette az anyanyelvüket. A hagyományőrzés fogalma mostanában jelent meg, amikor Gyimesben a klasszikus hegedűt tanuló gyermekek azért kezdtek népzenét is játszani, hogy az élő formájában kiveszőben lévő népzenei kincsüket továbbéltessék, amikor a fiatalok a diszkó helyett tudatosan járnak össze táncot tanulni, amikor az elsősorban magyarországiaknak rendezett tánctáborokba vagy a délutáni magyar nyelvórákra azzal a szándékkal íratják be a szülők gyermekeiket, hogy magyar identitást adjanak nekik. Ez éppen a tudatosság miatt egy nagyon fontos állomás, hiszen ezzel párhuzamosan megindult a modernizáció és a felzárkózás, amiért olyan sokan félreértésből elítélik azokat, akik például a hagyományos viselet helyett farmerban járnak és népzene helyett (vagy mellett) slágereket is hallgatnak. Az elzártságából fakadóan évtizedekkel elmaradt Moldva ugyanis fejlődni akar, utol akarja érni anyagilag és szellemileg is a nagyvilágot, és ezért nem haragudhatunk senkire, sőt, ezt a folyamatot támogatnunk kell, nem elfelejtve, hogy a csángóság – és az egész magyarság – megmaradása azon múlik, hogy az elkerülhetetlen változások alatt mennyire tudjuk megőrizni közös magyar gyökereinket. Éppen ezért kell mindent megtenni hazai és nemzetközi téren egyaránt, hogy a csángók erőszakos elrománosítását megállíthassuk, és hogy a kihalás előtt álló élő hagyományos kultúra helyét átvegye a hagyományőrzés. Valahol erről szólnak a csángó bálok, amelyek azért a pozitív példákat is felsorakoztatják: Petrás Mária gyönyörű kerámiáit, amelyben a régi motívumok élnek tovább, a hagyományőrzők műsorát, a magyar nyelv oktatása és a magyar nyelvű hitélet mellett folytatott küzdelmek apró eredményeit, amelyekről az idén a pusztinai Mátyás István számolt be.
Embernek ének őrzi az időt – ezt a mottót kapta a kétórás műsor, amelyben az idén a népszokások helyett a történelmi aspektus került előtérbe, a dallamok a középkortól a polgárosodás hatásai felé vezetve mutatták be a hagyományos zene- és tánckultúra különböző rétegeit, s szintén a történelmet idézte a katolikus moldvai magyarok középkori emlékeit bemutató tablókiállítás. A hagyományőrzők és a magyarországi táncházasok színes kavalkádját ezúttal számos olyan dokumentum egészítette ki, amelyek a csángóság hosszú ideje tartó elrománosítására és az ez ellen folyó küzdelmekre világítottak rá. A koncertek és a táncház egészen hajnalig tartott két különböző helyszínen, a nehézségek ellenére bizonyítva, hogy a néphagyomány az új közegben, a modern világban is lehet élő.
origo.hu
Droggal fizetett a bátorterenyei család a munkásoknak
