Napi sajtószemle

Herald Tribune
Az évtizedeken át a neoliberalizmus mellett elkötelezett, Párizsban szerkesztett, globális amerikai lap Phillip Blond brit filozófus és teológus tollából A neoliberalizmus csődje címmel, a vezércikkeknek és a legkiemeltebb véleményeknek helyet adó oldalon közölt esszéje így kezdődik: „Egyre inkább úgy tűnik, hogy a 21. században visszatérünk a 19. századi modellhez, amikor a gazdagság legnagyobbrészt néhány tulajdonos és dörzsölt spekulátor kezében összpontosult. A jelek szerint sem a jobb-, sem a baloldal nem képes egy olyan társadalmat létrehozni, amelyben mindenki részesül a megnőtt jólétből és a gazdasági biztonságból.” Blond leszögezi: „A gazdaság fejlődését tekintve a szabadpiaci fundamentalizmus katasztrófa. Jelcin évei alatt az Oroszországban alkalmazott szabadpiaci megoldások csak tömeges elszegényedést, egy rendkívül gazdag oligarchiaosztály létrejöttét és egy tekintélyelvű kormány felemelkedését tudta létrehozni.” A szerző adatokkal támasztja alá azt, hogy az Egyesült Államokban miként lettek nagyon gazdagok nagyon kevesek, és miként szegényedik el a lakosság 80 százaléka. Nagy-Britanniában az új jobboldalra adott új munkáspárti válasz szintén kudarcba torkollott. „A népesség alsó felének tulajdonában lévő vagyon részesedése – kivéve a lakásokat – az 1976-os 12 százalékról 1 százalékra csökkent… A társadalmi mobilitás a háború előtti szintre zuhant.” A szerző ezután az oktatás terén körülnézve írja, hogy a gazdag szülők átlag alatti képességű gyermekeinek sokkal nagyobb az esélyük az egyetem befejezésére, mint a szegény szülők tehetséges gyermekeinek. A radikális orvosság – amit még senki nem próbált ki – az lehet, hogy a tulajdont széles körben osztják meg.

A lap címoldalán induló, a svájci Davosból keltezett írás arról szól, hogy a világtörténelem fordulópontja lehet 2008, amikor a korábban természetesnek vett globalizáció megtorpan. Valami új születik. Az állam szerepe nő. Kormányzati tulajdonban lévő szuverén alapok dobnak mentőkötelet a világ vezető, de csődbe jutott pénzintézeteinek. A felkavart portól még nem látni, de ha az leülepedik, már sokan látni fogják: vége a könynyű globalizáció korszakának, és visszatér a nagy kormány kora. A globalizációról kiderült: egyáltalán nem lehet nyertes mindenki, hanem tömegek nyomorognak miatta.


FT.com
A globális londoni lap táblázatából nagy meglepetés olvasható ki: a világ legnagyobb energiacégeit már a kínai PetroChina vezeti. Harmadik a Gazprom, ötödik a szintén kínai Sinopec, hatodik a brazil Petrobras. 1970-ben a nemzetközi olajvállalatok birtokolták a világ olajtartalékainak 85 százalékát. Ma a nemzetközi olajvállalatok tulajdonában van
e tartalékok 80 százaléka.