Ma még Putyin az első számú vezető

A kampány látszólag unalmas volta, az alternatíva hiánya ellenére a mostani választásnak mindenki számára megvan a maga tétje. Különösen fontos, hogy Oroszország 1991 utáni történetében először fordul elő, hogy egy elnöki ciklus végén kerül új ember a Kremlbe – állítja lapunknak nyilatkozva Szergej Markov, a moszkvai Politikai Kutatások Központjának igazgatója.

Vajon sikerül-e a kijelölt utódnak a választók szimpátiáját is elnyernie, avagy csak a Putyin által nyújtott védőernyő adja az erejét? Dmitrij Medvegyev számára tehát az igazi tét, hogy maga mögé tudja-e állítani az egész Putyin-tábort, vázolja Szergej Markov. Mint a politológus megjegyzi, Medvegyev először mérettetik meg választásokon, és még ki kell alakítania saját politikai stílusát. Putyin szempontjából se tét nélküli a voksolás, hiszen számára sem mindegy, milyen támogatottságot szerez az általa kijelölt utód. Ha lehet, még ennél is fontosabb, hogy kialakuljon kettejük együttműködésének rendje. Markov úgy véli, egyelőre még nem lehet külön Medvegyev-doktrínáról beszélni, és az utód a Putyin-tervet valósítja meg. Ma még egyértelműen Vlagyimir Putyin az első számú politikai vezető, Dmitrij Medvegyevnek még be kell bizonyítania, hogy tartalommal képes megtölteni az elnöki székkel járó jogköröket. Neki még nincs saját választói bázisa. Ezt ki kell alakítania ahhoz, hogy politikai értelemben ne legyen úgymond hajléktalan. S hogy mi lesz később, arra Markov nem tud választ adni. Véleménye szerint egyelőre csak azt látni, hogy az új elnök első éve még biztosan a Putyin-terv jegyében zajlik. A továbbiak attól függenek, Medvegyev képes lesz-e elődjéhez hasonló politikai tettekre.
Putyin nemzetvezetői pozícióját azzal alapozta meg, hogy megnyerte a második csecsen háborút, viszszaadta az oroszoknak az önbizalmukat, visszavezette az országot a globális politika színterére, kiszorította az oligarchákat a politikából, visszaszerezte az állam ellenőrzését az energiatartalékok felett, és növekedési pályára állította a gazdaságot.
Markov szerint Oroszország számára fontos az is, hogy bebizonyítsa, képes tiszta választásokat rendezni. A nemzetközi megfigyelők körüli viták kapcsán megjegyzi, hogy míg korábban a Nyugat morális tekintélye Oroszországban egyértelmű volt, addig ez mára elkopott. Ebben közrejátszott Borisz Jelcinnek az ország számára pusztító, a Nyugatot kritikátlanul imádó politikája, Jugoszlávia bombázása, az erősödő beavatkozás a posztszovjet térség országainak belügyeibe, Koszovó elszakítása Szerbiától és az Oroszországgal szembeni amorális és cinikus kioktató magatartás. Így aztán a politológus szerint ma már az sem sokakat érdekel, ha a Nyugat egyes országai nem akarják elismerni a választások legitimitását.