Morvai Krisztina: Kinyílnak a szemek

Pszichológiai-szociológiai kutatássorozat témája lehet az utókor számára, hogy választ találjon mai abszurditásainkra. Például arra, miként fordulhat elő, hogy magukat liberálisnak valló emberek, értelmiségiek azonosulnak olyan őrületekkel, mint hogy a rendőrök helyesen teszik, ha embertársaikat jól összeverik – mindezt Morvai Krisztina egyetemi docens mondja abban az interjúkötetben, amely nemrégiben jelent meg a Kairosz Kiadó gondozásában. A véres kormányzati-rendőri zavargások után létrejött Civil Jogász Bizottság volt alapító társelnökének tudományos prognózisával természetesen egyet kell értsünk. Szomorúan konstatálhatjuk nap mint nap, hogy a hatalomhoz való, lihegő buzgalmú törleszkedés varázsa nem kopott meg a Kádár-rendszer óta a magát valami nosztalgikus okból még mindig liberálisként, netán baloldaliként meghatározó érdekcsoportokban.
A nemzetközi rangú, volt ENSZ emberi jogi bizottsági tag jogásznő azonban túllép a szokásos polgári kesergésen, s nem fogadja el a rituális jobboldali kishitűséget. A posztkádárista hatalom és az általuk működtetett média számára azért is vált céltáblává, mivel felrúgta a játékszabályokat. Szigorú nemzetközi emberi jogi érvrendszerrel lép fel egy olyan ébredő rezsim ellen, amely hagyományosan hisztérikusan válaszol minden eltérő véleményre, alternatívára, s úgy fél a racionalitástól, mint ördög a szenteltvíztől.
„Azt hiszem, hogy önök nagyon megijedtek” – válaszol a gyűlölködő levelekre, e-mailekre Morvai Krisztina. A jelenlegi kormányzat fenyegetőzéseire szintén ez a jogásznő sarkos üzenete. S a jelek szerint nem is eredménytelen a küzdelem: mint mondja, a valódi baloldali értékrendű embereknek kezd kinyílni a szemük. Azt ugyanis megérzik a polgárok, hogy a diktatúrára törő kormányfő és udvaroncai szemében mindenki ellenség, akit nem abból az opportunista anyagból gyúrtak, mint őket. A „magunkfajta” kitétel tehát befogadó: mindenki ebbe a kategóriába tartozik, aki akár bal-, akár jobboldaliként nem hódol be a jogokból és a javakból kirekesztő esztelen és idejétmúlt parancsuralmi rendszereknek.
Morvai Krisztina rámutat: a brutális kormányzati provokációk 2006 őszén azt a célt szolgálták, hogy az emberek azt érezzék, amit Gyurcsány Ferenc sulykol: vagy ő, vagy a ribillió. A Magunkfajták című interjúkötetből a beszélgetőtárs Kovács Zsolt kérdései nyomán azonban kiderül: szűkül a személyiségi zavarokkal küzdő kormányfő kiszolgálói bázisa. Folyamatosan jön rá saját pártja és környezete, hogy a gyáva diktátorok, amikor fogy körülöttük a levegő, felmondják a barátságot, és nem díjazzák még fegyverhordozóik lojalitását sem.