Idén ősszel tízéves az állatvédelmi törvényünk, és már negyedik éve bűncselekmény a gerinces állatok kínzása, de az esetek többségében a rendőrök nem vizsgálják érdemben a bejelentéseket, nem vesznek fel jegyzőkönyvet és a helyszínre nem mennek ki – tájékoztatta lapunkat Akszentievics Györgyi jogász, állatvédelmi lobbista.
A Lelenc Kutyamentő Egyesület tegnap nyílt levélben fordult a rendészeti tárca vezetőjéhez és felajánlotta együttműködését Draskovics Tibornak, hogy az utcán szolgálatot teljesítő rendőröket készítsék fel arra, miként kell eljárniuk állatkínzás gyanúja esetén. Akszentievics beszámolója szerint tavaly ősszel egy hónap alatt 34289-en írták alá a Lelenc Kutyamentő Egyesület, valamint a Biatorbágy és Vidéke Állatvédő Egyesület petícióját, amelyben azt sürgetik, hogy a rendőrség járjon el szakszerűen és a mostaninál sokkal szigorúbban az állatkínzókkal szemben, és ebben működjön együtt a civilekkel.
Az 1998 óta hatályos állatvédelmi törvény nem sorolja fel tételesen az állatkínzás formáit, ehelyett azokat a cselekményeket nevezi büntetendőnek, amelyek alkalmasak arra, hogy az állat pusztulását vagy annak maradandó károsodását okozzák. Ennek ellenére az eljárások többségét a rendőrség bűncselekmény hiányában megszünteti, és később is csak az ügyészség utasítására folytatja a nyomozást. Az állatvédők tapasztalatai szerint az intézkedésre köteles rendőrök gyakran azzal küldik el a bejelentőt, hogy nem történt bűncselekmény, hiszen igaz, hogy az állat megsérült, esetleg megnyomorították, de életben maradt. Gyakori panasz az is – fűzte hozzá Akszentievics Györgyi –, hogy a bizonyítékokat az állatvédőknek kell összegyűjteniük, és nekik kell fizetniük a járulékos költségeket – például a boncolást – is.
Szinte csodaszámba megy, ha egy-egy rendőr elkobozza az állatot, pedig az igazságügyi, belügyi és a pénzügyi tárca korábbi együttes rendelete értelmében a rendőr köteles lefoglalni és bűnjelként kezelni, ha felvetődik a kínzás gyanúja. Ilyenkor a hatósági állatorvos feladata elhelyezni az állatot, és ő adhatja át valamelyik civil szervezetnek. A lefoglalt „bűnjel” gyógyítása, ellátása igen sokba kerül, s ez a költség az államot terheli. Ritkán élnek vele, de van mód arra is, hogy rövid időn belül feloldják a lefoglalást és az állatot örökbe adják, az eljárásban pedig helyette az orvos által kiállított dokumentációt használják. A lobbista úgy vélte, a tájékozatlanság mellett feltehetőleg a felsorolt lépésekkel járó adminisztráció is oka annak, hogy – a jogszabály ellenére – a megkínzott állatot továbbra is a gazdájánál hagyják.
Miként megírtuk, az állatkínzás bűncselekménnyé válása után a rendőröket is oktatták a legfontosabb tudnivalókra, de a civilek szerint ennek nincs gyakorlati eredménye, mert az információk nem jutottak el azokhoz, akik valóban találkoznak ilyen esetekkel.
A jogász elmondta azt is, hogy találkozót kérnek a minisztertől, akinek a következő témák oktatását javasolják: mi minősül állatkínzásnak, mit tegyen a rendőr, ha állatkínzást észlel, mikor köteles lefoglalni az állatot és ezután hová viheti. Kérik a tárcavezetőt, hogy az oktatáshoz ne csak az állatvédelemmel elméleti szinten foglalkozó szakembereket vonják be, hanem azokat is, akik naponta tapasztalják annak nehézségeit. A civilek ugyanakkor együttműködést és segítséget kínálnak a tematika kidolgozásához és a képzéshez.
A rendészeti tárca szóvivője mára ígért tájékoztatást az ügyben.
origo.hu
Ki lehet a Soros-ügynök Magyar Péter mellett - 6/3: Lakos Eszter
