Rosszabbért több pénzt

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és sajtója szerint nincs olyan ország, ahol az emberek többsége népszavazáson ne utasítana el bármilyen anyagi többletterhet. És nincs olyan ország sem, ahol ilyen kérdéseket népszavazásra tennének fel. Ez volt az oka, hogy a választók vasárnap leszavazták az egészségügyi és oktatási hozzájárulást – hangzik az érvelés. A két érvvel nem az a baj, hogy még a populista jelzőt sem érdemlik meg, hiszen az embereknek nem tetszik, hanem az, hogy demagóg, azaz nem igaz.
Lássuk az ellenbizonyítékokat.
2006. november 26-án a közvetlen demokráciában nemcsak intézményesen, de közmondásosan is jártas svájci nép népszavazáson döntött úgy, hogy egymilliárd svájci frankkal (ami akkor 630 millió eurónak felelt meg) segíti az Európai Unió új tagállamait, köztük Magyarországot. Amiből ismét kitűnik, hogy egyrészt az emberek lelke összetettebb, mint azt Horváth Ágnes SZDSZ-es egészségügyi miniszter elképzeli, amikor hírhedt kijelentését tette, amely szerint a világ a profitról szól, másrészt pedig ez is cáfolja a vulgárliberális kormány azon kényszerképzetét, hogy az emberek élből elutasítanak minden olyan kérdést, amely a pénztárcájukat terhelné. Az Egyesült Államok reprezentatív gyűjtőhelye a világ népeinek. Vagyis az ott referendumon részt vevő ír, lengyel, magyar és vietnami szavazókra, külön-külön és együttesen ugyancsak reprezentatív módon kellene vonatkoznia a miniszterelnök és hű sajtója tételének.
A valóság azonban nem ezt mutatja.
A harrisburgi (Pennsylvania szövetségi állam) Közjó Alapítványa, amely elsősorban a választói magatartást kutató intézet, külön foglalkozott a gyurcsányi állítás ottani megfelelőjével, vagyis azzal az érvvel, hogy a nép mindig a zsebére szavaz. Az intézet erről ezt írta: „Az az érv azonban, hogy az adófizetők minden esetben az adóemelés ellen szavaznak, nem bizonyult igaznak azon államokban, amelyekben a választók jóváhagyására van szükség ahhoz, hogy az iskolai adókat növeljék. Nemrégiben a Minnesota állambeli adófizetők minden négy iskolai körzetből több mint három körzetben arra szavaztak, hogy növeljék az adókat. Hasonlóképpen Michigan állam szavazói a 2002–2003-as iskolai évben több mint 60 százalékban támogatták az iskolai kötvényjavaslatokat. Az elmúlt több mint öt évben Ohio államban az adófizetők jóváhagyták az iskoláikra költött hozzájárulások növelését több mint 62 százalékos arányban.”
És a döntő fontosságú mondat: „Azon szövetségi államok adófizetői, ahol működik a népszavazás intézménye, egyértelműen kinyilvánították akaratukat, hogy növeljék az iskolai adóikat azon esetekben, amikor a körzeti iskolai igazgatótanácsok e növelést indokolni tudták.”
A népszavazáson a hozzájárulást elvetők magatartását természetesen másvalami is motiválta azon túlmenően, hogy végtelenül irritálta őket a luxusban és pazarlásban élő kormány évek óta tartó agresszív és még az emberi életeket is járulékos ballasztként tekintő nadrágszíjhúzó politikája, illetve hogy úgy érezték, egyébként is a lehető legvastagabb bőrt húzták le és húzzák le róluk adók és társadalombiztosítási hozzájárulás formájában az egészségügyi és oktatási intézmények fenntartásáért.
A Gyurcsány-kormány érvelhetően azért is veszített a népszavazáson, mert romló szolgáltatás fejében tett kötelezővé nagyobb összegű és korábban nem alkalmazott fajtájú hozzájárulást. Márpedig ezt meg kellett volna értenie a folyamatosan a piaci elvekkel példálózó szocialista–balliberális koalíciónak: nincs e kerek világ piacán olyan, a szabad akaratából pénzt költő potenciális vásárló, aki gyengébb minőségű szolgáltatásért vagy áruért hajlandó lenne kifizetni a korábban ugyanazon szolgáltatásért vagy áruért kiadott összegnél nagyobbat.
A kormányfő első demagóg érvelésének tarthatatlanságára idézett svájci és amerikai példák természetesen cáfolják Gyurcsány és környezete második érvét is, amely szerint más országokban ilyen kérdéseket fel sem tesznek népszavazásra. Kifejezetten e második érvet söpri el az Egyesült Államok legnépesebb államában, Kaliforniában az ottani, világhírűvé is vált azon népszavazás, amely az úgynevezett 13-as javaslatként került be a történelemkönyvekbe.
Kalifornia népe 1978-ban azt javasolta, hogy népszavazáson döntsék el: vajon korlátozni kívánják-e a tulajdonadót. Ennek részeként – miután a népszavazás sikeres lett – módosítani kellett Kalifornia állam alkotmányát. Az év júniusában óriási, 70 százalékos részvételi aránnyal a „napsugár” állam lakosai 65 százalékos igennel a korlátozás mellett döntöttek. Ez az ingatlanadók 57 százalékos csökkentésével járt. A szavazással kifejezték: nem bíznak a szövetségi állam törvényhozásában, hogy az jól gazdálkodik az ingatlanok megsarcolásából származó jövedelemmel. A választók kifejezték azt is, hogy nem hisznek abban a költségvetési politikában sem, amelynek „nincs alternatívája”, és amely a magas ingatlanadók megtartása mellett azzal is érvelt, miszerint nem tudja előteremteni máshonnan a hiányzó bevételt.
Az igennel szavazó kaliforniai választók jó részét az idősek sorsa is aggasztotta, akiket ma Horváth Ágnes nyilván a „potyautas” jelzővel idegenítene el magától, míg a Gyurcsány-kormány – ha akkor Sacramentóban az regnált volna – az amerikai szófordulatok közül lopott, „nincs ingyenebéd” lemezét játszaná le nekik okulásul. Akkor ugyanis a népszavazást javaslóknak az sem tetszett, hogy a kaliforniai lakosság növekedésével egyre nagyobb lett a házak iránti kereslet, aminek következtében pedig emelkedett az ingatlanok értéke, és így nagyobbak lettek a rájuk kivetett adók. Ezért azután a fix jövedelmű – nyugdíjas –, idősebb kaliforniaiak ingatlanadója olyan magas lett, hogy kénytelenek voltak eladni korábban vásárolt házaikat. Márpedig ezt e szülők, gyermekeik és választókorú unokáik se szerették. Így is voksoltak.
Mint kiderült, olyannyira az alternatívát kikényszerítő választóknak lett igazuk, hogy a Kaliforniai Közigazgatási Intézet 2006-os felmérése szerint az 1978-as 13-as javaslat jóváhagyási aránya 29 évvel később is 56:33 százalék volt. A javaslattal szemben érvelőknek pedig olyannyira nem lett igazuk, hogy a kaliforniai népszavazást követően szinte azonnal megszűnt az államot addig sújtó stagfláció, ugyanakkor tovább nőttek az állam és az önkormányzatok szociális jellegű és az infrastruktúra fejlesztését célzó kiadásai is.
Jellemző, hogy amikor 2003-ban a „konzervatív populista” Arnold Schwarzeneggert választották meg Kalifornia állam kormányzójának, egyik tanácsadója, Warren Buffet befektető – ma a világ leggazdagabb embere – azt javasolta, hogy változtassa meg a 13-as javaslatot az akkorra az elődje politikája miatt felduzzadt állami költségvetési deficit kiegyensúlyozására. Mint a Los Angeles Times tudósított róla, Schwarzenegger így felelt: „Azt mondtam Warrennek, hogy ha még egyszer fel meri hozni a 13-as javaslatot, 500 felülést kell csinálnia.”
Az egész kormányzati csődért súlyosan felelős SZDSZ ügyvivője, a koalíciós egyeztetésért felelős Horn Gábor még a schwarzeneggerinél is drasztikusabb és durvább utat javasolt a Kommunista Ifjúsági Szervezet volt csillagának, Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek. A kádári puszták népe az új idők új szavaival társalog.