Bartók Négy zenekari darabjával készítette elő a füleket a Sevenre Eötvös Péter és a Göteborgi Szimfonikus Zenekar. Nagy átpakolás következett, hiszen a Seven nemcsak címében hordozza a hetes számot, hanem a hangszerelésben is: a darabban 49 muzsikus játszik hetes csoportokban. A szólista Akiko Suwanai hegedűművész játékát hat, a karzatra helyezett szólóhegedűs egészítette ki, lényegében ők képviselték a hét tragikusan elhunyt űrhajóst, akik a szerző fogalmazása szerint „hét műholdként vagy a hét űrhajós lelkeként keringenek” a zenei térben. A hetes a kompozíciós szerkesztésben is érvényesül, ezt inkább elhisszük, mint halljuk, mert egy alkalom után elég nehéz mindent kihallani ebből az egyébként is tömör és nehéz műből. Azt mindenesetre érezni, hogy tökéletes. Minden a „nagy könyv” szerint íródott, szerkesztési-technikai hibát nagyítóval keresve sem találnánk. A zenekar nagyon kitett magáért, nem könnyű a mű, és igazán pontos előadást hallhattunk, Akiko Suwanai pedig remek hegedűs, meglepően sok színt tud kicsalni a hangszeréből.
Ennek ellenére nem éreztem katarzist, noha a téma nagy érzelmeket válthatna ki. Az első izraeli asztronautát sokakhoz hasonlóan Eötvös is kiemeli, csakúgy, mint az indiai–amerikai származású Kalpana Chawla űrhajósnőt. Elsősorban azért feltűnő ez, mert minden egyes űrhajós külön kadenciát kap, az ő kadenciájuk zenei világa pedig származásukra is utal. Ezek a személyes vonások is érzelmeket sugallnak, a zene mégis túl steril maradt. Nagyon szép, nagyon jó, igazi űrzene, pontosan követhető minden szerzői szándék, de mégsem érint meg.
Ezt különösen azért furcsálltam, mert amennyire nem szólított meg a Seven, annyira érzelemmel teli és szívhez szóló volt a többi mű, Wagner Siegfried-idillje és Sztravinszkij A tűzmadár című szvitje. Színekben bőven árnyalt, energikus és képszerű játékot hallhattunk. Különösen A tűzmadár hangzott csodálatosan, amelyben balett nélkül is követhető volt a mese: valóban ijesztő volt Kascsej megjelenése, a pokoli tánc, és igazán megnyugtató feloldást hozott a bölcsődal és a finálé boldog dallama. A tűzmadár szvit úgy végződött, hogy nehezen tudtam volna utána bármi más zenét elképzelni. Szerencsére a nagy taps ellenére Eötvösék sem erőltették a ráadást, így a szvit hatása egész éjszaka elkísérhetett.
(Göteborgi Szimfonikus Zenekar, Budapesti Tavaszi Fesztivál, Művészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, március 30., 19.30.)
origo.hu
Gyermekpornográfia miatt tartóztattak le egy borsodi férfit
