A crossover műfaja is hangsúlyt kapott, jóformán hiányzott azonban az autentikus néptánc és népzene, amelyet egyedül a Muzsikás Berecz Andrással közös műsora képviselt. A Táncháztalálkozó, amely javíthatott volna az arányokon, technikai okokból április közepére csúszott, így ezúttal a fesztiválon kívül rendezik meg.
Idén a vendégváros Kolozsvár volt, ez részben a reneszánsz év programjához is kapcsolódott, hiszen jó csatlakozási pontot jelent Mátyás király személyéhez, akinek udvarában Magyarországon a reneszánsz életérzés és szemlélet a virágkorát élte. Az évfordulók jegyében megemlékeztek a 150 éve született Pucciniről. Az ősbemutatók közül kiemelkedett Gyöngyösi Levente Lukács-passiója és a Szabó Magda Abigél című regényét feldolgozó, azonos című musical, a magyarországi bemutatók között pedig olyan kiváló alkotásokat láthattunk, mint Tihanyi László Anyaistene vagy Pfitzner Palestrinája, amelyek elismerő kritikákat kaptak. A nagy nevek közül Maxim Vengerov ismételten nemet mondott az utolsó pillanatban, így a fesztivál sztárvendége Nigel Kennedy, a punk hegedűs lett (aki, bár Mozartot kissé ellinkeskedte, a koncert második felében úgy játszotta Beethovent, hogy az ember hátán futkosott a hideg. Hab volt a tortán a bő háromnegyed órás ráadás, amelyet egy szépen előadott Bach-tétellel és egy ír dallal zárt). Eljött viszont a Philadanco, a Limón Táncegyüttes, Gardiner és két saját együttese, az Angol Barokk Szólisták és a Monteverdi Kórus, valamint a Bayerisches Staatsorchester és Kent Nagano.
Szerettük volna megtudni a látogatottsági adatokat a Budapesti Tavaszi Fesztiválról, kérdéseinkre választ azonban többszöri megkeresésre sem kaptunk lapzártáig.
Gyermekpornográfia miatt tartóztattak le egy borsodi férfit