Elhunyt Zerkula, a gyimesi prímás

A hír néhány hete mellbe vágott: agyvérzést kapott Zerkula Jani bácsi, a régi, nagy erdélyi prímások egyik utolsó képviselője, és lebénult a bal oldalára. Papot hívatott. Akkor még reménykedtünk, hogy nem azért, mert búcsúzni készül. Tegnap hajnalban azonban itthagyott bennünket.
Sebestyén Márta a napokban emlegette, hogy egy jótékonysági műsorában komolyan számított volna rá, többen pedig azon bosszankodtak, milyen régóta emlegetik, hívják meg sürgősen a Zeneakadémiára a népzenei képzésre, mert a végén még késő lesz. És késő lett. Jani bácsi olyan meghatározó egyénisége volt a magyar népzenei életnek, hogy a hiányát hosszú időn át, erőteljesen fogjuk érezni. A 82. évében járt, és bár kisebb-nagyobb egészségügyi panaszai miatt az utóbbi időben kevesebbet utazott, az utolsó pillanatig muzsikált, és még így is elég sokszor hallhattuk őt. Nehezen tudtuk elképzelni, hogy felépül majd az agyvérzésből, de a bénulás következtében soha többé nem tud újra hegedülni.
Ő abból a régi világból maradt itt, amikor még a helyén volt minden: népzene szólt a mulatságokban, viseletben jártak a csángók. Pontosan értette tehát, minek mi az oka a „mozsikában”. Abban a ritka adományban volt részem, hogy rengeteget hallottam élőben, és nemcsak a kivilágított színpadokon, hanem otthon a kertjében, amikor csak úgy magának elhúzott egy-egy keservest, és mi a kerítésen át füleltünk, vagy amikor a gyimesi mulatságokban muzsikált. Ilyenkor aztán igazán átütő volt, mennyire benne él a dallamokban, mennyire a saját életéről mesél a keserveseken keresztül, és milyen hihetetlenül virtuóz, amikor a táncot kíséri. Vak volt, de alighanem sok egészséges szemű embernél többet látott és láttatott a világból. Utolsó útjára pénteken kísérik Gyimesközéplokon. Jani bácsi, Isten vele!