Vészjósló előjáték után halasztott vég

Szeged városa biztosítja minden veszprémi szurkolónak, vezetőnek, játékosnak, hogy Szegeden sportszerű, baráti légkörben fogadják őket – ígéri a Pick május 18-án kelt, hivatalos közleménye, amelyet Lele Ambrus ügyvezető szignált. Szépen és biztatóan hangzik, csakhogy már előzetesen nyilvánvalónak tűnt, hogy az egykori kiváló játékos olyasmit vállalt, aminek megvalósulására semmiféle garancia nem volt. Az ellenkezőjére már inkább, hiszen a férfi kézilabda bajnoki döntő harmadik felvonásán, május 17-én, Veszprémben nem is az fájt elsősorban a vendégeknek, hogy
33-26-ra kikaptak, és 2-1-es hátrányba kerültek a három nyert mérkőzésig tartó fináléban, hanem egyéb, megítélésük szerint őket ért méltánytalanságok miatt emeltek panaszt. Először azért, mert amint kommünikéjükben állították, egyes hazai szurkolók a mérkőzés után „támadták, szidalmazták és sértegették” a játékosaikat, a vezetőiket, másodszor azért, mert Ilyés Ferenc, aki a meccs egyik legforróbb pillanatában szándékosan megrúgta Luka Zvizejt – a három találkozóra eltiltott Bajusz Sándorral ellentétben –, csupán ötszázezer forintos pénzbüntetést kapott.
Ilyen felvezetés után körülbelül akkora esély mutatkozott a sportszerű és baráti légkörre, mint a Komló BL-győzelmére, ráadásul az indulatokat sikerült még tovább szítani. Mert bár másodfokon Ilyést mégis „elmeszelték” két mérkőzésre, a kezdődobás előtt fél órával kiderült, hogy Andjelkovics sem játszhat. A Veszprém ugyanis, arra hivatkozva, hogy ő is hasonló vétséget követett el, még hétfőn feljelentette, amiért eljárás alá vonták, és a határozathozatalig felfüggesztették.
Az e fejleményről hírt adó fax hatására teljes döbbenet lett úrrá a szegedieken, végletes reakcióként még az is felvetődött, hogy visszalépnek a mérkőzéstől, de a döntési helyzetben lévők ezt szerencsére elvetették. „Ilyen nincs, de játszunk, azt küldöm pályára, akit lehet” – mondta egy legyintés kíséretében Vladan Matics, a Pick trénere. Az MKSZ fegyelmi bizottságának elnöke, dr. Kersch Ferenc ugyan kijelentette, hogy szóban felmentést ad Andjelkovics számára, de ezzel tovább fokozódott a zűrzavar, emellett nem tudni, kihez és milyen formában jutott el a hír, úgyhogy a szegediek leszögezték: tartják magukat a leírtakhoz, Andjelkovics kimarad. A közönség meglepő visszafogottsággal nyugtázta az üggyel kapcsolatos információt, a drukkerek valószínűleg fel sem fogták pontosan, mi zajlik körülöttük.
„Vér fog folyni” – jósolták többen is, és amikor a harmadik percben a veszprémi jobbátlövőt, Vujint Herbert ütése és hosszas ápolás után ketten támogatták az öltözőbe, e vélekedés bizony nem tűnt túlzónak. Ehhez képest az első félidő feszült, de normális légkörben zajlott, 5-1-re megugrott a Szeged, 9-8-ra fordított a Veszprém, majd a vendéglátó szünetre 15-14-gyel visszavette az előnyt.
Herbert Gábor már nem tért vissza a második játékrészre, mert megkapta a harmadik kiállításhoz járó piros lapját. Így alkalom nyílt megkérdezni őt Vujin „kiiktatásáról”, amit így idézett fel: „Elkéstem, rossz ütemben érkeztem oda, és eltaláltam. Sajnálom.” Nem sokáig merenghettünk azon, hogy végre valaki bevallottan sajnált valamit, mert Djurkovics 2 + 2 perces büntetésénél elszabadult a pokol, a publikum egy része majdnem ostrom alá vette a zsűriasztalt és a vendégpadot. Emberfórját kihasználva az MKB mínusz egy gólról plusz kettőre tornázta fel magát, majd Iváncsik Gergő találatával első ízben lépett meg hárommal, 28-25-re. Ennél az akciónál Ghioneának is villant a piros, ám az eleve Andjelkovics nélkül kezdő és egyre fogyatkozó Szegedben maradt annyi erő, hogy 25-29-ről is 30-30-as döntetlenre mentse az állást, ezzel büntetőpárbajra bízva a végkifejletet.
A sors rendelése volt, hogy e műfajban 3-2-re nyert, ezzel kicsikarta péntekre, Veszprémben a mindent eldöntő ötödik mérkőzés lehetőségét.
A semleges néző számára ezután következtek az este legfelemelőbb pillanatai: a hazai közönség az ellenfél játékosaival is pacsizott, a két edző összeölelkezett, Bajusz Sándor és Perez Carlos pedig kéz a kézben tárgyalta meg a Magyar Kupa fináléjában rendezetlenül maradt afférját. Jobb későn, mint soha. Így ugyanis él a remény, hogy győzzön – nem a Veszprém, nem is a Szeged, hanem a kézilabda.