Emlékezet ajándékba a diákoknak

Kiskunhalason az érettségizők a bizonyítvány mellé egy könyvet is kapnak az idén, amely a legendás kisgazda politikus: Nagy Szeder István életéről szól, és persze a városról, a zord évtizedekről 1919-től a rendszerváltás utánig. Meg az összefogásról, arról például, hogyan gyűjtöttek és szállítottak élelmet 1956-ban az éhező pesterzsébetieknek a halasiak.

Lukács László alpolgármester (Fidesz) és Pajor Kálmán (Nemzeti Fórum), a Nagy Szeder-hagyaték gondozójának közös gondolata volt, hogy a mártír miniszterelnök és társai kivégzésének ötvenedik évfordulóján az érettségizőket 1956 és az azt követő évek eseményeihez kapcsolódó helytörténeti könyvvel ajándékozza meg az önkormányzat. A gesztusban az is benne volt, hogy azt szeretnék, Kiskunhalas neve ne a Zuschlágokról legyen ismert országszerte, s ne így gondoljanak városukra a fiatalok sem.
A könyvben egy fotón látni, hogy 1991-ben az akkori polgármester jelképesen visszaadja Nagy Szeder Istvánnak az egykori kisgazdaszékház kulcsait. A történet idilli, ha nem tudjuk, fél évvel később az önkormányzat egy bútorcégnek adta el az épületet. Más székházakat, például most a Polgári Olvasókörét, igyekeznek megmenteni, helyreállítani, a 180 esztendős épületben polgárok háza nyílik, nagycsaládosok, mozgáskorlátozottak rendezhetnek majd benne kulturális programokat.
A személyes kapcsolat és a tisztelet ellenére Lukács László nem akarja túlmitizálni sem az 1994-ben elhunyt Szeder Nagy István alakját, aki negyvenhárom börtönt járt meg politikusi következetessége és az ’56 utáni demonstratív megtorlások miatt, családja több vagyonelkobzást élt át, ő maga a pártvezetésért soha egy fillért nem fogadott el. Amikor azt mondom, Nagy Szeder attitűdje élesen szemben áll a Zuschlag-félék harácsolásával, azt mondja, igen, de Nagy Szeder párttársai, hívei a nehéz időkben is ellátták őt élelemmel, és a mérnöki munkájából is jött pénz. Említem , ahogy a demokratikus és a sok évszázados kun gyakorlatból táplálkozó, szavazási és közös gondoskodási formát Nagy Szeder a halasi kisgazdák közt meghonosította. Arra meg azt feleli, kipróbálták 1993-ban is Halason, és már nem működött. 1956-ban még Nagy Szeder István és a város népe helyi népszavazással váltotta le a szocializmust. A demokrácia azonban a karizmatikus vezetők és a közösségi gondolkodás nélkül nem hozta volna meg a várt eredményt. Mint Lukács László mondta, nem jó, ha olyanokból választ egy közösség vezetőt, akik maguk ajánlkoznak, az a jó, ha valakit megismernek, tisztelnek a környezetében, s úgy választódik ki egy posztra.
Zelei Miklós író – maga is kiskunhalasi születésű – állította össze A halasi norma című kötetet Nagy Szeder lendületes nyelvezetű irataiból, feljegyzéseiből, korabeli dokumentumokból és a saját interjúiból, amelyekben arra törekedett, hogy a történeteket több nézőpontból ismertesse meg az olvasóval.
Az idei alkalom, amikor A halasi norma hatszáz kötetét osztják ki az érettségizőknek, nem az első, hogy Zelei és a halasiak együtt ünnepelnek: tavaly Nagy Szeder István születésének századik évfordulóján Halason és Budapesten megemlékező istentiszteletet tartottak, korábban levetítették a legendás „kunkapitányról” a Zelei és El Eini Sonia által készített dokumentumfilmet. Zelei az elmúlt években számos kísérletet tett arra, hogy Nagy Szeder István alakját megismertesse az országgal, hiszen egész életműve beszél a ma emberéhez, s bizony sokszor tragikus mulasztásokat, vétkeket olvas a fejünkre. Zelei – aki őszre nyilvános beszélgetést tervez a halasi fiatalokkal – most azt látná a legjobbnak, ha Nagy Szeder István életéről játékfilm készülhetne.