Játék a milliárdokkal

Gyurcsány Ferenc a legfrissebb hírek szerint négyszázmilliárd forintot fordítana az adórendszer átalakítására. Azt, hogy ebből a pénzből mit, hogyan és mi módon változtatna meg a kormányfő, még nem tudni, de a szocialista filozófia szerint ez nem is lényeges. A legfontosabb, hogy konkrét lépések említése nélkül folyamatosan sulykoljuk a választópolgárokba: adócsökkentés lesz.
Az év eleje, pontosabban a háromfajta egészségügyi díj eltörlését szolgáló népszavazás célegyenesbe fordulása óta tart a vita arról, mennyit kell költeni adóreformra. Januárban a szabad demokraták 600 milliárdos csökkentésről beszéltek, február elején Gyurcsány Ferenc 300 milliárdos mérséklést említett, később a pénzügyminiszter már csak 200 milliárdos átrendezésről beszélt. Amint egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a költségvetésnek egyetlen fillér többlete sem lesz idén, úgy csökkentek a kormánypárti politikus által emlegetett összegek. Ugyanakkor a márciusi népszavazás közeledtével mind több szó esett a jövő évi adócsökkentésről. A cél akkor egyértelmű volt: a szocialisták a közterhek mérséklésének tervével szerették volna elterelni a figyelmet a referendumról, és a később eljövő Kánaán ígéretével otthon tartani a választópolgárokat. Tervük azonban nem sikerült. Nem elképzelhetetlen, hogy ha a háromfajta díjat eltörlő népszavazásra nem kerül sor, Gyurcsány Ferenc addig-addig reformálgatta volna hazánk nagy ellátórendszereit, míg végül magát és pártját is kireformálta volna a parlamentből.
A vereség azonban kijózanította a reformtébolyban ringatózó szocialistákat. Politikusaik korábban azt hitték, ha az egészségügy és a közoktatás szétverését, valamint a közigazgatási rendszer öszszekuszálását reformnak nevezik, elterelhetik a figyelmet arról, hogy voltaképpen nem csinálnak semmit. Ezért vélhetőleg márciusban azzal bízták meg gigantikus víziókat szövögető vezérüket: bármi áron nyerje meg a következő országgyűlési választásokat. Gyurcsány azonnal munkához látott, s ismét felmelegítette az adóreform gondolatát. A közterhek rendszerének mind sürgetőbb átalakításához azonban vagy néhány száz milliárdos költségvetési többletre vagy dinamikus gazdasági növekedésre lenne szükség. Mivel hazánk a kormányzat jóvoltából ezek közül egyikkel sem rendelkezik, a miniszterelnök a régi, bevált megoldáshoz folyamodott: adóreformba csomagolva kisebb-nagyobb juttatásokkal igyekszik megvenni a társadalom bizonyos rétegeit, s az osztogatás költségeit az adórendszer trükkös átalakításából kívánja fedezni. Először is a nyugdíjasokat próbálja előre hozott nyugdíjemeléssel maga mellé állítani. A közszférában dolgozók bérének emelésére a múlt hónapban 16 milliárdot folyósítottak az önkormányzatoknak, és a szociális támogatások rendszerének módosításáról is napvilágot láttak képlékeny elképzelések. Eközben az elmúlt időszak sikereit harsogó, közpénzből fizetett, az ország helyzetét torzítva bemutató propagandakiadványokkal tömködik tele a postaládákat. A szocialisták rendkívüli hazárdjátékba kezdtek. A választási győzelem érdekében tovább szítják a társadalmi rétegek közötti feszültségeket, s a gazdaságot rögtönzött ötletekkel próbálják a fejlődés pályájára állítani. Zajlik a kampány, talán az előre hozott választásokra készülnek.
Kérdés azonban, hogy a miniszterelnök négyszázmilliárdos elképzelései mennyibe kerülnek majd az országnak.