Napi sajtószemle

FOREIGN POLICY
A Foreign Affairs folyóirat után a földkerekség minden bizonnyal második legbefolyásosabb külpolitikai folyóirata május–júniusi száma a tekintélyes brit Prospect magazinnal együtt listát készített a világ száz legfontosabb „közéleti értelmiségijéről”. Olyan emberekről, akik korunkat „gondolataikkal, szavaikkal és felfedezéseikkel” alakítják. A válogatás fő ismérve az volt, hogy az adott személy aktív szerepet vállaljon a közéletben; a saját területén kiváló teljesítményt nyújtson és saját országa határain is túlmenően befolyásolja a kialakult vitákat. A listán helyet foglal a szingapúri csoda megalkotójától, a szürke eminenciás Lí Kuan Jútól kezdve XVI. Benedek pápán át a baloldali amerikai Noam Chomskyig Amerika, Európa, Afrika és Ausztrália kiemelkedő személyiségei. Noha a kormányzó pártok támogatásával és az ellenzék támadásával foglalatoskodó, magát a magyar médiában átütő erejű eszmegyártónak feltálaló magyar balliberális értelmiség egyetlen tagja nem talált utat a listára, a posztkommunista országokból az első száz közé került Slavoj Zizek, a világszerte ismert szlovén filozófus, szociológus és kultúrkritikus és Ivan Kraszcev bolgár politológus is. Érdekesség, hogy az afrikai Ghánából ketten is bekerültek a száz világelső közé: George Ayittey közgazdász és Kwame Anthony Appiah filozófus. Néhány további név: a brazil politikus-szociológus Fernando Henrique Cardoso, J. M. Coetzee dél-afrikai író, Niall Ferguson brit történész, Samuel Huntington amerikai történész, Rem Koolhaas holland építész, Enrique Krauze mexikói történész, a Letras Libras című mexikói kulturális folyóirat főszerkesztője, Robert Putnam amerikai politológus, aki szerint a másság jelenléte egy közösség szövetét roncsolja, Abdolkarim Szorus iráni vallásfilozófus, Wole Soyinka nigériai drámaíró, Gianni Riotta olasz újságíró, Szari Nusszeibeh palesztin diplomata és filozófus, Amartya Sen, a Harvard Egyetemen tanító indiai közgazdász, Mario Vargas Llosa perui regényíró, Charles Taylor kanadai filozófus, a francia Olivier Roy politológus, Tariq Ramadan svájci iszlámtudós, Muhammad Junusz bangladesi mikrofinanszírozási aktivista, Amr Haled egyiptomi muzulmán televíziós prédikátor, Mahmud Mamdani ugandai kultúrantropológus, Minhszin Pei kínai politológus és Tony Judt amerikai történész. A Carnegie Endowment kiadásában megjelenő, a neokonzervatív mozgalommal több mint köszönő viszonyban álló
lap ugyanakkor saját két társszerkesztőjét is beszavazta a legjobb százba: a francia Jacques Attali közgazdászt és a liberális orosz Jegor Gajdar közgazdászt, aki Borisz Jelcinnek ajánlotta a sokkterápia bevezetését hazájában.