Az MKP bírálói szerint nem vállalt túl sokat magára Robert Fico, merthogy az MKP nyolcéves kormányzása idején igazából nem erősödött a kisebbségek jogbiztonsága.
– A múlt század kilencvenes éveinek közepén, a meciari kormányzás deformációit látva a nemzetközi pártközösségek, illetve a NATO és az Európai Unió mind a magyar, mind a nemzetközi kapcsolatokkal bíró szlovák pártoknak az együttműködést szabta a sikeres integrációs folyamat feltételéül. Ennek a nyomásnak volt köszönhető, hogy 1998-ban bekerült az MKP a kormánykoalícióba, s a 2002-es választások után is ott maradhatott. Az európai és transzatlanti szervezetek azonban nem fogalmaztak meg feltételeket arra vonatkozóan, hogyan alakuljon a kisebbségi politika Szlovákiában, miként kell figyelembe venni a megyei önkormányzati rendszer kialakításakor a lakosság nemzetiségi arányait, holott tudták, kulcskérdés ez a jogokhoz való hozzáférés szempontjából is. Ezért értékelik utólag is kizárólag az integrációs folyamatban betöltött szerepünket, illetve azokat a reformokat, amelyekhez jelentősen hozzájárultunk, s valóban sikeresek is voltak. Az MKP elnöksége azonban az évforduló kapcsán kiadott egy nyilatkozatot – sajnálatos módon meglehetősen elkerülte a sajtó figyelmét –, amelyben leszögezzük, hogy sikereink mellett a párt legnagyobb kudarca éppen az, hogy nem tudtuk erősíteni nyelvi jogainkat, nem sikerült általános törvényes rendezést elérni a kisebbségi-többségi viszonyban, s iskoláink működéséhez sem tudtuk megteremteni a zavartalan fejlődés jogi hátterét. Azt már én teszem hozzá, hogy utólag nehéz eldönteni, vajon a nemzetközi elvárásokkal párhuzamosan – vagy azokkal szemben – hogyan lehetett volna, s lehetett-e egyáltalán erőteljesebben, ha úgy tetszik, radikálisabban képviselni a szűken értelmezett kisebbségi érdekeket.
– A jubileumi ünnepségek idejére megromlottak a párton belüli kapcsolatok, s a párt körül is ellentmondásos hangulat alakult ki. Bugár Béla, aki kilenc éven át vezette az MKP-t, el sem ment a központi ünnepségre. Van-e esély arra, hogy rövid időn belül háttérbe szorulnak a viták?
– Kulcsszavakat mondott, amikor a párt körül kialakult ellentmondásos hangulatot említette. Bugár Béla a múlt század kilencvenes éveinek legelején lett a szlovák politika és sajtó felfedezettje és éveken át építették politikusi imázsát. Elsősorban ezek a körök azok, amelyek nem tudják elviselni, hogy a 2006-os választások után más vette át a párt irányítását. Szerintem elsősorban ők táplálják Bugár Bélában az „érdemtelenül félreállított” ember érzését, érdekes, a korábban kormányzó szlovák pártok élén nem is következett be változás az elbukott választások után. Pedig a személycserék a pártok élén természetes jelenségek, de a mi esetünkben minden külső körülmény ennek elfogadása ellen hat. Talán az is bántja Bugár Bélát, hogy korábbi szlovák pártelnök partnerei, mint említettem, mind a helyükön maradtak. A helyzetből egyetlen kiút van: elfogadni a választás eredményét, azt, hogy a szavazás nem irányult senki ellen, ellenkezőleg, természetes folyamatként felfogni, hogy a párt más, friss emberekkel akar megújulni, a megszokottól eltérő módszereket és eszközöket alkalmazni.
– A párt új vezetésének bírálói megosztásról, kirekesztésről, kizárólagosságról beszélnek. Mintha Magyarországról szeretnék importálni a politikai küzdelem eszköztárát. Orbán Viktor is vendége volt az MKP ünnepi ülésének, nagy sikert aratott beszédével, miközben szinte ezzel egy időben fogalmazódott meg újra Budapesten, hogy megosztja a határon túli magyarokat. Véletlenek ezek?
– A két szemlélet nem azonos. Szlovákiában közvetlenül a rendszerváltás után elkezdődött az ellenségkép keresése. Nem az igazi szélsőségek kerültek az elutasítás középpontjába, hanem a kitalált ellenfelek, mert azokat könnyebb volt legyőzni, minthogy nem is voltak. Könnyebb volt valami ellen megfogalmazniuk egyeseknek, mint valamiért kiállni. Magyarországon a helyzet más, ott a szocialisták 1998-ban kezdték ezt a módszert alkalmazni, amikor kiderült, nem sikerült az egész társadalmat „szocialista típusú emberi közösséggé” formálni, vannak más vélemények is, amelyeket szabadon lehet terjeszteni. Ráadásul Orbán Viktor sikeres jobboldali kormányt hozott létre, s a nemzeti öntudat formálása szempontjából fontos történelmi hagyományokat ápolva, azok tapasztalatait felhasználva tudott dolgozni, holott az MSZP és elődpártja évtizedeken át azt akarta a magyar néptől, hogy felejtse el a múltat, de mindenestől, mert a történelmi tudat hiánya csökkenti a nemzeti önbecsülést, s a hitehagyott nemzetet könnyebb manipulálni, mint az erős nemzeti tudattal rendelkezőt. Másként fogalmazva: a nemzetet az osztja meg, aki el akar tőle venni mindent, hogy aztán a hitehagyott és kiszolgáltatott emberek közt válogatva osztogatással nyerje azokat meg magának.
– Ön az MKP stratégiai alelnöke, ami azért is fontos poszt, mert a pártnak ez idáig kizárólag választási programjai voltak, hosszú távú terv, amely a felvidéki magyarság jövőképét is tartalmazná, eddig sosem készült. Hol tartanak a munkálatok?
– Több tucat kiváló szakértő munkájának köszönhetően sikerült megfogalmazni a párt és a közélet feladatrendszerét, gazdaságpolitikai elképzeléseinket a vidék és a régiófejlesztési munkacsoport tette az asztalra, világos az önkormányzatiság fejlesztését célzó elképzelésünk, s átfogó elképzelések születtek az életpálya felépítését célzó programba is, amely nemcsak a tanulást és képzést, hanem a szülőföldön való érvényesülést is magába foglalja, s önálló fejezete lesz a stratégiai programnak a szórványmagyarság kérdése. Szerintem szeptemberben elkezdhetik tárgyalni a párt szervei a szlovákiai magyarság fennmaradását és boldogulását célzó komplex dokumentumot.
A MÚOSZ szerint a kormány hibája, hogy Magyar Péterék kitiltották a sajtót erdélyi rendezvényükről
