A „siker” ára

A magyar kormány úgy tervezi, hogy a következő néhány hónapban mintegy kétmilliárd forintot költ majd kommunikációs célokra. Ez magyarra fordítva annyit jelent, hogy ennyi pénzért kívánja majd a saját vállát megveregetni a nagyközönség előtt. A kétmilliárd fele hírek szerint az olimpia idején megjelenő különféle médiareklámokra megy el (két atlétikai döntő között bejátsszák, mennyire jól végzi a dolgát Gyurcsány Ferenc, bemutatják majd, hogy ő is rendszeresen kocog).
Ezenkívül a Miniszterelnöki Hivatal további 583 millió forintot fordít médiavásárlásra, értsd: sajtófelületet akar szerezni, amelyen elmondhatja, hogy nagyon jó a kormány, dübörög, még Nyugat-Európa is irigykedik a sikereinken – határ a csillagos ég. (Végtelenül gusztustalan módszer ez a „médiavásárlás”, de mert a médiumok kiszolgáltatottak, olykor – hitük ellenére – fizetett hirdetésben leírják: nagyon jó a Gyurcsány-kormány.) Az elképesztő az egészben az, hogy a miniszterelnök a legnagyobb magabiztossággal, rezzenéstelen arccal fogja velünk közölni – kétmilliárd forintnyi közpénzből –, hogy ő a legfrankóbb legény a vidéken, vagyis aki nem rá adta a voksát annak idején, az tájékozatlan bugris volt, esetleg Orbán Viktor építette be az ellenszavazók közé. Jó hír viszont, folytatódik a tájékoztató, hogy most még a megtévedtek is javíthatnak, ha neki tapsolnak.
Mondom: kétmilliárd forint van „kommunikálásra”, ennyiből csak jó útra lehet téríteni a tévelygőket, ráadásul Gyurcsánynak nem kell hozzájárulnia a költségekhez. Ez közpénz.