Ajka polgármesterének tisztogató akciója

Schwartz Béla ajkai polgár-mester, MSZP-s országgyűlési képviselő kérésére eltávolították a helyi laptól Peternics Mihály újságírót. A kolléga bűne lényegében annyi volt, hogy az Ajkai Szó a beréndi templom kétszáz éves jubileumáról készült tudósításában leírta Ékes József fideszes képviselő nevét. Az ominózus mon-dat így szól: „Tomor Sándor plébános köszöntötte a megjelenteket, köztük polgármesterünket, Schwartz Bélát és Ékes József parlamenti képviselőt.” Schwartz ezt nehezményezte a lap felelős szerkesztőjénél, Láng György Gézánál, és arra utasította, hogy távolítsa el Peternicset. A felelős szerkesztőnek azonban nem maradt ideje erre, mert a polgármester átnyúlt a feje felett, s a lapot kiadó Maraton lapcsoporttal kirúgatta az újságírót.
A Magyar Nemzet birtokába került levelezésből kiderül: Láng György Géza még megpróbálta jobb belátásra bírni a polgármestert, mondván, hogy az újságíró politikai okok miatt történő „eltávolítása – ezúttal nehezen cáfolható – érvet ad azok kezébe, akik épp ezekben a napokban támadják a helyi médiumokat azzal, hogy az ellenzékkel szimpatizáló sajtómunkásokat elüldözik”. Schwartz polgármester viszont hajthatatlannak bizonyult – ezt már Láng erősítette meg lapunk kérdésére. Peternics Mihálynak nem jelenhetnek meg további írásai az Ajkai Szóban.
További részletek és dokumentumok a Magyar Nemzet Online-on (www.mno.hu). Emlékezetes, Eötvös Pál, a Magyar Újságírók Szövetségének (MÚOSZ) balliberális elnöke a Népszabadság 2008. március 13-án megjelent számában Beszédvázlat a sajtószabadság ünnepére címmel megjelent cikkében hívta fel a figyelmet a sajtószabadság sérülékeny voltára a helyi médiumoknál. Ebben egyebek között bemutatott egy, a MÚOSZ által kiadott állásfoglalást is: „Az országban sok száz helyi lap, rádió- és televízióállomás működik, döntő többségükben közpénzen. A nyilvánosság hatalmi manipulálása ebben a szférában a közszolgálati rádiót és televíziót érintő kísérleteknél lényegesen durvább és gátlástalanabb, mert míg azok ellenállásba is ütköző kísérletek, a helyi lapok, rádiók, televíziók és újabban internetes portálok – ma már tudomásul vett gyakorlatként – többnyire az önkormányzati testületek túlsúlyos oldalának, jellemzően a polgármesternek rendelt propagandaeszközök. (…) Egy magántulajdonosnak lehetősége van tulajdonával rendelkezni, de a közpénzzel finanszírozott média közszolgálati feladatot kell hogy ellásson, pártatlanul kell a nyilvánosságot szolgálnia.” Eötvös ezután a helyi médiumokban tapasztalható káros jelenségekről vont le következtetéseket, amelyek súlyosan sértik a nyilvánosságot. Így fogalmazott: „A közfelfogás szerint a helyi nyilvánosság ura az önkormányzat, konkrétabban annak feje, ahol pedig nem ez a közfelfogás, ott is általában ez a tény. A nyilvánosság munkásai ebben a társadalmi térben dolgoznak, s kevéssé várható el tőlük, hogy a közpénzen fenntartott tájékoztatás valódi tartalmát – szél ellen – ők adják meg. Ez túlterjed lehetőségeiken.”