Alku halottakkal

Miközben a nagyvilág dicséri a fogolycsere-megállapodást Izrael és a Hezbollah között, a Közel-Keleten nem ujjonganak. Két, a 2006-os öszszecsapás előestéjén eltűnt katona holtteste tért csak vissza, azoké, akik felkutatására indították hivatalosan az egész háborút a Hezbollah harci erejének megtörése mellett. Az a több mint egy hónapos harc mintegy 1800 ember életébe került, ebből 160 volt izraeli. Most derült ki teljesen egyértelműen, hogy a második libanoni háború semmire sem volt jó, hiszen a katonákért nagy árat, a libanoni ellenállás szimbólumának tartott Szamír al-Kuntárt fizették ki, s további négy élő és 200 halott fegyverest is átadtak az ellenségnek.
A Hezbollah örvendezik Al-Kuntár hazatértén, és addig üti a vasat, amíg meleg. A háborúban egyáltalán nem gyengült meg, s a nyilatkozatok arról tanúskodnak, hogy járható útnak tartja az izraeli katonák foglyul ejtését, és értük börtönben raboskodó palesztinokat kér majd cserébe. Jelenleg Gilád Salit tizedes az egyetlen, talán még életben levő izraeli katona ellenséges kézen, rajta kívül a Hezbollah vagy a palesztinok holttestekkel szolgálhatnak. Ezzel szemben legalább tízezer palesztin van izraeli börtönökben, akikért folyhat a tárgyalás, no meg az az ismeretlen számú holttest, amelyek szintén alku tárgyát képezhetik Izrael részéről. Békülésről azonban szó sincs, ahogy a Hezbollah is menne előre, Izrael sem hagyja magát. Már most megnézhető a YouTube videomegosztón egy film Szamír al-Kuntár „igazi arcáról”, amelyet az izraeli külügyminisztérium készített.