Az utolsó csobbanás

Első ránézésre nehéznek tűnik közös nevezőt találni az úszás, a tenisz és a Forma–1 világa között, mégis lehetséges: a felsorolt sportágak egy-egy klaszszis képviselője ugyanis a viszszavonulásra készül(t). Köztük van Kovács Ágnes is, aki – ellentétben a sportágaiktól versenykörülmények között búcsúzó Heninnel vagy Coultharddal – szombaton a Komjádi uszodában egy ellenfelek nélküli futamban vesz búcsút a magyar szurkolóktól. A hazai újságírás képviselőitől pedig már tegnap, a Kőér utcai uszodában elköszönt az olimpiai, világ-, Európa- és 53-szoros magyar bajnok egy sajtónyilvános edzés keretében.

Modellezik Pekinget. „Az amerikaiak válogatója élet-halál harc volt, számonként csak az első kettő juthatott ki az olimpiára. Nálunk azért most a legjobbaknak nem kell halálra úszniuk magukat” – fogalmazott Kiss László szövetségi kapitány a ma kezdődő országos bajnokságot felvezető sajtótájékoztatón. Mindenesetre az ob válogató is egyben, így férfi 400 vegyesen például nem akármilyen párharcra van kilátás Kis Gergő és Verrasztó Dávid között, hogy melyikük legyen a szám másik pekingi indulója Cseh László mögött.
(A vízipárbaj mindkét résztvevője a tíz legjobb között van a világon!) Maga az ob programja is az olimpiát modellezi, az előfutamokra 17, a középdöntőkre és a döntőkre másnap 9 órától kerül sor a Komjádi uszodában, ahol szintteljesítéssel még bárki beúszhatja magát a most 27 fős csapatba. A legjobbak pedig már tesztelhetik a magyar szövetséggel szerződésben álló Arena legújabb fejlesztésű dresszeit. A sportszergyártó cég egyelőre tizenkilencet postázott versenyzőink számára, s Gyurta Dániel egyre már le is csapott. Aki azonban úgy gondolja, az ob-n kivételes lehetőségként akár a konkurens Speedo szuperdresszét is büntetlenül magára öltheti, amelyben manapság futószalagon születnek a világcsúcsok. S Arena-szerződés ide vagy oda, ezt Pekingben is fel lehet húzni, ám akkor hozzávetőleg négymilliós büntetést kell fizetni. Mint ismert, az arany 20, az ezüst 18, a bronz 14 milliót fizet, lehet számolni és kockáztatni. De főleg úszni kellene, minél gyorsabban. (F. T.)

Néhány nappal ezelőtt még úgy tudtuk és arra készültünk, hogy a jelenkor legeredményesebb magyar úszónőjét, Kovács Ágnest a hét végi országos bajnokságon láthatjuk utoljára rajtkőre állni. Az már jóval korábban eldőlt, hogy Kovács nem vállalja a pekingi olimpiára történő felkészülést, de villámcsapásként ért mindenkit az a hír, amelyben a Kőbánya SC versenyzője elmondta, a bajnokság zárónapján „50 méteres mellúszásban indul, ezúttal már ellenfelek nélkül, s célba érése után ünnepélyes keretek között köszönti őt a szövetség”. A meglepetés okozta értetlenségünket tovább fokozta a közlemény utolsó mondata, amely szerint karrierjének „bölcsőjében”, a Kőér utcai uszodában tart egy utolsó, sajtónyilvános edzést reggel nyolc órától.
Tegnap reggel az említett „bölcső” felé vettük az irányt, hogy szemtanúi lehessünk az utolsó edzést kísérő reakcióknak. Úszónak már kései, újságírónak azonban igencsak korai időpont ez, ráadásul alig nyolc hónappal ezelőtt a Magyar Antidopping Csoport ellenőrei ugyanebben az időpontban, és ugyanitt előre be nem jelentett doppingellenőrzésnek vetették alá az olimpiai bajnok úszót, aki a MACS álláspontja szerint doppingvétséget megalapozó magatartást tanúsított, de később mind a magyar, mind a nemzetközi szövetség felmentette.
Az uszoda kora reggeli zajos és párás levegőjében, fotósok és újságírók gyűrűjében készülődött Turi György csapata, hogy 8.09-kor utoljára ugorjon vízbe Kovács Ági. Az örökös magyar bajnok később lapunknak elmondta: „Büszkeséggel és felelősséggel tölt el, hogy azon a 8-as pályán edzhettem utoljára, amelyet még Egerszegi Krisztinától örököltem!” Ági utolsó „edzése” mindössze tizenöt percig tartott: mosolyogva ugrott a medencébe, de a pihenőknél látható volt némi feszültség az arcán. A csobbanás után bemutatta azt az általa alapított vándordíjat, amelyet minden évben a női 200 méteres mellúszás bajnoka őrizhet majd.
A rögtönzött tréning után a medence partján beszélgettünk arról, hogy mi történt az elmúlt fél évben: „Sok pihenéssel telt ez az időszak, befejeztem egyebek között a Testnevelési Főiskolát is” – mondta Kovács, majd kérdésünkre azt válaszolta, azért nem indul az ob-n éles versenyben, mert az elmúlt időszak egyértelműen levezetéssel telt, és mivel a verseny egyben olimpiai válogató is lesz, az ezzel járó terheket már nem vállalta… „Ráadásul szeretek egyedül úszni” – tette hozzá a klasszis, aki azt is elárulta, hogy Dara Eszter és Szepesi Nikolett örökölheti a misztikus
8-as pályát.
Turi György, aki – Kiss László után – Kovács sikereiben nagy részt vállalt, szomorú pillanatnak nevezte Ági utolsó edzését: „Olyan ez, mint az elmúlás szimbolikája. Valami véget ér, ráadásul Ági nagy űrt hagy maga után az uszodában. Tehetségben lenne hozzá hasonló női versenyző, de olyan, aki mind tulajdonságaiban, mind személyiségében Ágihoz mérhető, belátható időn belül nem lesz.”
A csaknem huszonöt éves pályafutás alatt rengetegszer olvashattunk olyan tudósítást, amely arról szólt, hogy Kovács Áginak szinte nem volt ellenfele a medencében: az olimpiai aranya mellé két világ- és hét Európa-bajnoki címet is szerzett, s ötvenháromszor nyert magyar bajnokságot. Most pedig az egyik legnépszerűbb magyar sportoló, a hét végén a Komjádi uszodában búcsúzik sportágától, „ellenfelek nélküli” futamban indulva.
A magyar nyelv játékossága magyarázat nélkül is érthetővé teszi számunkra az „ellenfél nélkül indulni”, és az „ellenfél nélkül győzni” kifejezések között lévő finom árnyalatokat. Ezért a búcsúzás fölött érzett szomorúság keveredik azzal az érzéssel, hogy jó lett volna igazi versenykörülmények között emlékezetünkbe vésni Ági utolsó benyúlását.