Balszerencselovagok

Olykor azon kapom magam, hogy már szánom a magyar labdarúgás vezérkarát. Mert azt megszoktuk, hogy öntörvényű, hányaveti, sajátos érdekek mentén ható, egyszer ad hoc, másszor nagyon is előre el- és meghatározott, amatőr munkavégzés folyik az MLSZ-ben, de hogy a futballszövetség ennyire balszerencsés is legyen, az tényleg sok.
Íme, a legfrissebb példa. Valaki megint úgy tűzte ki egy meccs, a DVSC–MTK Szuperkupa-döntő időpontját, hogy fogalma sem volt róla, emellett milyen mérkőzéseket rendeznek ugyanekkor közel és távolban. Ettől azonban még nyugodtan megeshetett volna, hogy a 2008. július 20. este nyolc órára kiírt találkozó csak egy azeri–üzbég Intertotó-kupa párharccal és két norvég bajnokival ütközik. De persze nem így történt, percre ekkor kezdődött Csehországban az U19-es Európa-bajnokságon a Magyarország–Németország összecsapás.
Malőr, nem vitás. A csapatok azonban még enyhíthettek volna rajta, ha a langymeleg éjszakában fociznak egy jót, és berámolnak egymásnak két-három gólt. De természetesen ez sem így történt. Az elképesztően eseménytelen mérkőzés 90 és 120 perc után is 0-0-ra állt, ekkor kialudtak a debreceni stadion reflektorai, és csak a telihold világított. Az MLSZ-nek ehhez már végképp nem volt, nem lehetett közvetlen köze, ám emberek és intézmények alkalmatlanságára jobbára nem szarvashibák, hanem bosszantó véletlenek kapcsán derül fény.
Igen, a fény, amely hirtelen újra kigyúlt, és bár már a Hungária körúti visszavágó esélye is felmerült, a büntetőpárbaj lezajlott, és 3-2-re nyert az MTK. Az eredményt azért is rögzítjük, mert hétfői számunk fővárosi kiadásába sem fért be. A 20 órakor kezdődő meccs a 22.50-es lapzártába; ez is csak a magyar fociban fordulhat elő. Tegnap a szokásos mennyiségű olvasói telefont kaptuk, Kolonics György tragédiájától kezdve a vízilabdás olimpiai kereten át a tatai szoboravatóig minden szóba került, de a labdarúgó Szuperkupát senki sem hiányolta.
Azért az NB I-es rajtot még várjuk. Remélve, hogy egy csapat egy időpontban csak egy pályán játszik.