Bejárós borász

A Mátra déli lejtőjének mintegy húsz kilométeres sávja erősen iparkodik: akadnak már sztárborászok is errefelé. Mint minden sikeres kis pincészetnél, a tisztes (és tiszta) egyszerűség, a kémiai bűvészmutatványok kerülése a siker titka, no meg a kiváló minőségű szőlő. Szűcsibe autózunk, hogy lássuk, igazuk van-e azoknak, akik kiemelkedő tehetségként emlegetik a harminckilenc éves Karner Gábort.

Csite megkóstolta

Karner Gábor – Nagyapám bora, 2007. Már a neve is gyönyörű e bornak, egy kékfrankosból készült sillert takar, amely a Mátraalján termett. Színe, mint a vizezett meggylé, tükrös és szemet gyönyörködtető árnyalatú. Illatában hidegen még felsejlik egy finom, hordóból jövő fásság, de ahogy melegszik a bor, egyre mélyül gyümölcsössége, először eperre emlékeztet, később frissen szedett málnára, mindezt fanyar illat szövi át, amely a kékfrankos sajátja. Íze egyszerűen szőlőaromás, meggyes, az alkohol édességét az extrakt feltöri, ehhez a remek savgerinc kellő segítséget ad. Zamatos, igazán egyedülálló hangulatú bor, amelynek lecsengését a vörösborokra emlékeztető, de itt meglepően puha, tanninossá váló íz uralja hosszan, elegánsan.
Csite Norbert, borászati szaklapok
és a Művelt alkoholista című internetes blog borítésze