Borult a papírforma

Alapos meglepetést okozott tegnap a befektetőknek a Magyar Nemzeti Bank (MNB) monetáris tanácsa. Borult a papírforma: amíg a piaci hozamok emelkedésében érdekeltek egyöntetűen az újabb alapkamat-emelésben reménykedtek, maradt az eddig érvényes 8,5 százalék, így gyorsan szertefoszlottak a spekulációs remények. Azt csak a jövő hónapban tudjuk meg, milyen szavazati arány mellett határozott a monetáris tanács, de nyilvánvaló, hogy nagyon szoros eredmény született. A grémium elbizonytalanodott, amit közvetve a hivatalos nyilatkozatok is jeleznek. Simor András jegybankelnök például elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a tanács tagjaihoz nem érkezett olyan új információ, ami miatt többségében a további szigorításra adhatták volna a voksukat. Az elemzők ezzel szemben olyan tényezőkre hivatkozva jósolták biztosra az újabb kamatemelést, amelyek alapján a jegybanki szervezetben helyet foglaló szakemberek korábban vígan megszavazták az irányadó ráta növelését.
Az eredmény láttán mindenképpen érdemes felidézni, hogy az elmúlt hetekben nemcsak a befektetők helyezték prés alá a jegybankot, a politikai élet is jelentős nyomást gyakorolt a független MNB vezetőire. A sorozatos kamatemelések okait Simor Andrásnak többek között az Országgyűlés költségvetési bizottsága előtt kellett magyaráznia, ahol a parlamenti patkó mindkét oldala úgy foglalt állást, hogy nincs szükség további szigorításra. Az persze meglehetősen álságos, ahogy az inflációt tavaly még mesterségesen dagasztó, most viszont már a népszerűségvesztés ellen kézzel-lábbal kapálódzó kormányoldal veszi védelmébe a kamatterhek növekedésével szemben a kisembereket.
A pénzromlás letörése csak most, a cérnaszálon függő hatalom megtartása érdekében vált fontossá, korábban – az áfabefizetések megugrása miatt – kimondottan jól jött a költségvetésnek a bolti árak száguldása. S amíg nem lehetett büszkélkedni a „vártnál kedvezőbben alakuló”, pont a kisemberek szorongatása révén javuló államháztartási hiányadatokkal, addig az sem zavart a kormány körül senkit, hogy létfenntartásuk és életszínvonaluk megőrzése érdekében tízezrével adósodnak el, válnak a kamatok foglyaivá magyar állampolgárok.
Most viszont a politikai közbeszéd élére került a jegybank monetáris politikájának bírálata, ami – függetlenség ide vagy oda – hatással lehetett tegnap a kamatdöntő tanács tagjaira. Mint ahogy az sem kerülhette el a testület figyelmét, hogy az utóbbi időben felerősödött az inflációkövető szigorítással kapcsolatos szakmai kritika. Nem csak nemzetközi szinten nevezte zsákutcának a pénzromlás mértékét híven másoló kamatpolitikát Joseph Stiglitz, a Világbank egykori elnökhelyettese, idehaza többen – a monetáris tanács tagjai közül is – kétségbe vonták, hogy ily módon a szabadjára engedett hazai infláció visszaszorítható volna a palackba.
A májusi statisztikai adatok azt mutatják, hogy az elmúlt időszak kamatemelései nem voltak különösebb hatással a mostanság inkább a nemzetközi olaj- és élelmiszerdrágulásra reagáló hazai árakra. A tegnapi bizonytalanság emiatt azt is jelzi, hogy a jegybank felülvizsgálhatja eddigi lépéseit, és az sem kizárt, hogy megrendül a középtávra kitűzött háromszázalékos inflációs cél.
További tanulsága a tegnapi döntésnek, hogy megszületése után a forint az euróval szemben csak pillanatnyi megingást mutatott. Az embernek óhatatlanul eszébe jut az a minapi piaci vélemény, hogy a magyar valuta árfolyama jelenleg nem igazán függ a magyar közélet fejleményeitől: már Gyurcsány Ferenc távozása sem okozna a devizapiacon komolyabb feltűnést.