Démonok, vérszipolyok gyerekeknek

Egy óriási skorpió alakját magára öltő démon az egyik női utas szemébe döfi fullánkját. Amint a két szemgolyó kifolyik, a démon a véres szemgödrökbe köpködi petéit, majd félig-meddig emberi arcával figyeli, hogyan kelnek ki a petékből a tekergőző lárvák és kezdenek lakmározni az élő húsból – így kezdődik Darren Shan Végítélet című könyve, amely az idén magyarul is megjelent a Móra Kiadó gondozásában.

Meghívták az idei budapesti könyvfesztiválra az ír nemzetiségű szerzőt, aki kígyózó sorok előtt dedikálhatta új sikerkönyvét, amely a Démonvilág-sorozat hatodik darabja. Közben kiadás előtt áll A halál sóhaja című folytatás, amelyben a főhős, a kamaszkorú Grubbs Grady folytatja véres küzdelmét a démonvilággal, amelynek egyik vezéralakja a Végítéletben Vész herceg, „aki” kizárólag az emberi szenvedésben leli boldogságát, s egyben életcélját.
Cs. Tóth János, a Móra Kiadó vezérigazgatója elmondta, hogy a Vámpírkönyvekkel nyolc éve kezdődött Darren Shan regényeinek magyar kiadása. Az induláskor gondolkodtak azon, hogy beleillik-e a sorozat a Móra Kiadóról kialakított képbe. A kiadás mellett szólt, hogy a népmesékre is jellemző az erőszak, és hogy a befolyó jelentős bevételekből kezdő gyermek- és ifjúsági szerzőket tudnak publikálási lehetőséghez juttatni. A vezérigazgató szerint az is a Darren Shan-könyvek mellett szól, hogy hiába adtak ki korábban tizenhárom év körüli fiúknak bármilyen más könyveket, hiába újítottak fel régi sorozatokat, Shan az egyetlen szerző, akinek a regényeit olyan gyerekek is olvassák, akik más könyvet nem vesznek a kezükbe.
Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének elnöke szerint a horror, az erőszak ábrázolása nagyon régóta jelen van a kultúránkban. Mint mondta, nincs olyan jogi szabályozás, amellyel ízlésbeli különbségek miatt könyveket lehetne betiltani. A Harry Pottert és Darren Shan könyveit a világon sok millióan vásárolják, míg nagyon sokan vannak azok is, akik ezeket a könyveket károsnak tartják. Ha mindenkinek rossz véleménye lenne a fenti sorozatokról, bizonyára nem jelennének meg – fejtette ki.
A tévécsatornák, internetes, könyves- és DVD-üzletek minden aggály nélkül ajánlják az efféle termékeket, a nagy könyvpalotákban a legfeltűnőbb polcokon sorakoznak a vámpíros, démonos és boszorkányos könyvek társaságában. Azoknak, akik a gyermekhorrorból pénzt csinálnak, az sem szegi kedvét, hogy számos bűncselekmény gyermek- és fiatalkorú elkövetőjéről kiderült, hasonló árucikkek hatására cselekedett.
Koszecz Sándor pedagógus, a Magyar Olvasástársaság elnökségi tagja azt a japán esetet idézi fel, amikor egy tévében vetített horrorrajzfilmben látható speciális fényeffektus hatására több száz gyermeket kellett kórházba szállítani. Mint lapunknak elmondta, nem védhető a gyermeknek szánt horror azzal, hogy a népmesékben is ölnek, mert például levágják a sárkány fejét. A népmesékben szereplő agresszió sohasem öncélú, és a mesélő sohasem élvezkedik a naturális részleteken. Lényeges különbség az is, hogy a mese tisztázza a hallgatóság számára, hogy a történet nem a kézzelfogható realitás, míg a gyermekhorror világa valamilyen sajátos félvalóság. A népmese célja, hogy a gyermekben a szimbolikus képi világ kialakuljon, és a későbbiekben is segítse abban, hogy felnőtté válása, felnőtt kora problémáit meg tudja oldani. A horrorban nem a probléma gyökerei, hanem a félelmek, szorongások testesülnek meg, s a harc a démon-, vámpír- és egyéb rémalakok ellen csak átmeneti sikereket hozhat, a szorongások csak egyre nőnek. Így születik a horrorregényből a jövedelmező, tömegsikert hozó sorozat. Olyan ez a gyanútlan olvasó számára, mint bármilyen szenvedélybetegség.
A gyermek- és ifjúsági horror esetében a tudatos manipulálás szándékát sem zárja ki, hiszen mennyivel könnyebb lesz tíz év múlva azokon a fiatal felnőtteken uralkodni, akik bizonytalanok, akaratgyengék, mert félrebillent a realitásérzékük. Míg mindenhonnan ömlik a gyermekhorror reklámja, az ellenvélemények az úgynevezett mértékadó értelmiségiektől nem hangzanak el az ilyen filmeket sugárzó csatornákon, sem más fórumokon. Koszecz Sándor széles társadalmi összefogást, konferenciákat, kutatásokat sürget a fentiekkel kapcsolatban közös jövőnk védelmében.
Földi Rita gyermekpszichológus véleménye szerint azért tetszhet meg egy gyermeknek a horrorregény világa és a benne felkínált szerepkör, mert a felbukkanó ellenséges figurákkal azonosítani tudja saját félelmeit, szorongásait, amelyek részint saját megoldatlan problémáiból fakadnak, részben abból, hogy szülei is szoronganak, s ezért gyakran türelmetlenek, ingerültek, figyelmetlenek vele. De éppígy szorongást okoznak a saját, gyakran szélsőséges érzelmei, például akkor, ha kistestvér születik, és ő kikerül a középpontból.
A mai szülők apai, anyai szerepkörükben is bizonytalanok, nem működnek úgy az ösztöneik, mint néhány generációval korábban ez természetes volt. Sok szakember hallatná a hangját – a pszichológus szerint –, ha volna hol, de úgy tűnik, a torlódó problémák, amelyeknek a gyermekhorror csak vékony szelete, többnyire nem éri el a magyar média ingerküszöbét.