Éljen a király! Meghalt a király?

Rekordok könyvébe illő döntőt produkált a világ jelenlegi két legjobb teniszezője, Roger Federer és Rafael Nadal vasárnap késő estébe hajlóan az angol nemzetközi bajnokság döntőjében. A spanyol salakspecialista letaszította füves pályás trónjáról a svájci világelsőt, s a legtöbb szakértő szerint már csak kis idő kérdése, hogy a ranglista az ő nevével kezdődjön.

Négy óra negyvennyolc perc: vasárnaptól ez az angol nemzetközi teniszbajnokság bő százharminc éves történetének leghoszszabb férfi egyes fináléja. Huszonhat esztendeje, 1982-ben Jimmy Connors 4 óra 11 perc alatt verte 3:6, 6:3, 6:7 (2-7), 7:6 (7-5), 6:4-re amerikai honfitársát, John McEnroe-t; ezt a csúcsot javította meg most Rafael Nadal, aki 6:4, 6:4, 6:7 (5-7), 6:7 (8-10), 9:7-re múlta felül Roger Federert. A vesztes világelső 65 mérkőzéses füves pályás veretlenségének mondhatott búcsút (ez is rekord, Björn Borg „kullog” mögötte 41 meccsel), no meg annak az álmának, hogy sorozatban hatodszor nyerjen Wimbledonban. Tovább zsúfolva a fantasztikus adatokat, Nadal negyvenkét évvel Manolo Santana 1966-os diadala után az első spanyol teniszező, aki diadalmaskodni tudott a sportág szentélyében. Santana annak idején négy Grand Slam-tornasikerig jutott, Nadal már ötnél jár.
Érett ez a történelmi esemény. Federer évek óta egyeduralkodott, zsúfolta a GS-sikereit, csak salakon volt kénytelen kapitulálni. Idén viszont már Melbourne-ben is megremegett a keze (az őt verő szerb Djokovics nyerte meg az Australian Opent), a párizsi fináléban pedig megalázóan kapott ki Nadaltól. A mallorcai „matador” közben előző két vesztes wimbledoni döntőjében egyre jobb formát árult el füvön, s fóbiát alakított ki Federerben. Talajtípustól függetlenül ráerőltette a stílusát, a svájci klasszis egyre görcsösebben játszott ellene. A legutóbbi derbi sem volt kivétel, pedig itt aztán tényleg a világelső érezhette magát inkább otthon. Nadal mégis elvitte az első két szettet, de Federer innen még felállt, s 1927 után ő lehetett volna a második, aki 0-2-es játszmaállásról fordít a wimbledoni fináléban. De nem tette, mert a mindent eldöntő ötödik szettben, 7:7-nél megremegett a keze, elvesztette az adogatását, riválisa pedig nem kegyelmezett.
A két klasszis nyilatkozatai igazi sportemberekhez méltók voltak. Nadal így fogalmazott: „Hihetetlen, hogy győztem, de sajnálom Rogert, aki szintén megérdemelte volna a címet. Még mindig ő a világelső és a legjobb. Már ötször nyert Wimbledonban, nekem ez csak az első volt. Amikor elveszítettem a negyedik szettet, az járt a fejemben, hogy azt kell folytatnom, amit addig csináltam. Ez volt életem legjobb meccse. Nem akarom összehasonlítani a Grand Slam-tornákat, de Wimbledon egyszerűen más. Itt nyerni számomra hatalmasabb élmény, mint a Roland Garroson.” Federer némi joggal kritizálta az eső és sötétedés miatt egyre rosszabb körülményeket is: „Le vagyok sújtva, félhomályban elvesztettem a világ legrangosabb tornáját, a végén már nem láttam, ki áll a pálya másik felén. Talán egy kis idő múltán örülni is tudok majd, de egyelőre az sem vigasztal, hogy már most az évszázad mérkőzéseként emlegetik ezt a döntőt. Párizsban, salakon kikapni Rafától egy dolog, de itt, füvön kikapni tőle tragédia számomra.”
A legtöbb szakértő, így például Boris Becker vagy Björn Borg jelezte, mérföldkő lehet, hogy Nadal füvön is legyőzte Federert, s hamar eljön az a korszak, amelyben már a 22 éves spanyol a világ legjobb teniszezője. Egyelőre még „csak” az idei év eredményeit lajstromozó ATP Race-t vezeti, de a hagyományos ranglistán is 545 pontra megközelítette a 232 (!) hete éllovas svájcit. Akinek hazájában természetesen nagy a szomorúság, a lapok közül a Neue Zürcher Zeitung ír a leginkább találóan: „Elveszett paradicsom. Federer a fájó vereség dacára még világelső marad, pedig jelenleg Nadal a legerősebb teniszező.” A Tages-Anzeiger bízik a honfitárs visszakapaszkodásában: „Vége egy korszaknak, de nem Federer korszakának. Ő túl motivált, tehetséges, erős, fitt, profi és büszke ahhoz, hogy ne próbálkozzon újra a legfontosabb tornán. Ő nem Björn Borg, aki 26 évesen bedobja a törölközőt.” Tény, hogy Federernek az eredményein túl nincs sok párhuzama a svéd legenda jellemével, de ettől még meg kell birkóznia a számára régóta nem ismert feladattal, s felállnia vesztes pozícióból.
A spanyolokat mindez persze kevésbé érdekli, ahogy az As című újság világgá kürtölte: „Éljen Nadal király!” Már csak az a kérdés, az előző király meghalt-e.
Wimbledoni döntő, férfi egyes: Nadal (spanyol, 2.)–Federer (svájci, 1.) 6:4, 6:4, 6:7 (5-7), 6:7
(8-10), 9:7; vegyes páros: B. Bryan, Stosur (amerikai, ausztrál)–M. Bryan, Srebotnik (amerikai, szlovén, 1.) 7:5, 6:4.