Ghymes a szigeten

Van egy sziget a felvidéki Kéménd mellett, a Szerelem-sziget. Tenyérnyi érintetlen természet a sebes folyású Garam ölelésében, ahová a helyiek többnyire csak gombászni járnak, de évente három napra, a Ghymes-fesztivál idejére benépesül. Megjelennek a kézművesek, a bábosok, a színházi társulatok és persze a zenekarok, csak egyvalami marad távol: a bóvli. A szervezők igyekeznek mindenből a minőséget bemutatni.
A rendezvény arra ösztönzi a lakosságot, hogy érdemes fejleszteni. Erre jó példa a beinduló faluturizmus. A környékbeli szálláshelyek két hónappal a fesztivál előtt elkeltek. A szervezők küldetése még a néprajzilag nagyon jelentős tájegység, a kurtaszoknyásoknak nevezett falvak: Bart, Bény, Kéménd, Kisgyarmat, Kőhídgyarmat helyi értékeinek prezentálása is. Távlati tervek közt szerepel a Szerelem-sziget infrastruktúrájának fejlesztése, több település bekapcsolása, és szeretnék, ha létrejönne a Művészetek Völgyéhez hasonló, az egész tájegységre kiterjedő fesztivál.
A szigeten sült kacsacomb, kolbász illata terjeng, a hatalmas nyárfák alatt színes sátrak tarkállanak, a sörpadok megtelnek fiatalokkal, helyiekkel és magyarországiakkal, akiket leginkább a Ghymes név vonz. Szarka Gyula, az együttes frontembere, a fesztivál művészeti vezetője saját olaszrizlingjét kínálva elmondja, a rendezvény célja az is, hogy találkozási pontja legyen a felvidékieknek és anyaországiaknak, akik nyitottak egymásra, nyitottak a minőségi kulturális programok befogadására és a jó zenére. A szombat esti koncerten a Ghymes bebizonyítja, hogy a nyári fesztiváldömping fellépései közt még mindig jó lendületben van.
Az anyaországi fesztiválozó a helyiekről legtöbbet a sziget fórumaként elhelyezkedő sörpadokon tudja meg. A kocsma mindig őszinte hely. A felvidéki emberek pedig nyitottan és őszintén beszélnek magukról, gondjaikról. Legjobban az bántja őket is, hogy el kell hagyniuk a falujukat, mert helyben nincs munka. Többen csak a fesztiválra látogattak haza, aztán mennek vissza Pozsonyba, Pestre, ki merre tud.