Victoria, azaz győzelem – értelmezi a néző egyetlen szempillantás alatt a mozdulatot, a Gizella királyné mögött sematikus formákkal körülhatárolt, zöld színű figura bal kezének tartását. Maga a királyné és fenséges férje, Szent István király, igaz, kicsit megdöntve, napszemüveggel, ugyanabban a pózban állnak, ahogyan immár hetven éve a veszprémi vár északi végén lévő Kilátóbástyán. A fotó ugyanis, amelyet a plakáttervező Ujhelyi-Kovács Sándor felhasznált, azt a szoborpárt ábrázolja, amelyet Ispánki József szobrászművész készített 1938-ban, az első magyar király halálának 900. évfordulójára. Ha az uralkodó pár mellett megállva körülnézünk, fenséges kilátásban van részünk, feltűnik a Séd-patak fölött átívelő kecses híd is, amelyet szintén 1938-ban terveztek meg kiváló magyar mérnökök, s amely szintén a szent király nevét viseli.
A magyar történelem, művészet sok nagyszerű emlékét őrzi a város, de nem hagyta még végleg maga mögött azt a korszakot sem, amelyben éppen ezekről az értékekről igyekeztek elfeledkezni. Volt időszak, amikor szinte halottnak tűntek Veszprém történelmi utcái, miközben a helyi hatalom igyekezett a maga emlékműveit megépíteni. Mára újból élettel telnek meg a régi utcák, új múzeumok nyílnak, s az is nyilvánvalóvá vált, hogy az új generációk számára újra tudatosítani kell, miért is érdemes a várost felkeresni, értékeit megismerni.
Ezt a célt szolgálta az óriásplakát-pályázat is, amelynek nyertese, Ujhelyi-Kovács Sándor az István–Gizella-szoborpárost napszemüvegben ábrázoló pályamunkája éppen ötletességével, tömörségével és a fiatalabb generációk nyelvezetét megcélzó vizualitásával tűnt ki a mezőnyből. – Hogy napszemüveg van rajtuk? Ha ma élnének, alighanem ki sem bírnák nélküle a Kilátóbástyán, hiszen éppen szemükbe süt a déli nap. Egyébként is: a műalkotások, szobrok, festmények átrajzolása vagy átértelmezése nemcsak a reklám, de a képzőművészet területén sem ismeretlen, bizonyos művészeti alkotások parafrázisai az idők során szinte egyenrangúak lettek az eredetivel. Persze, a klasszikus eleganciával párosuló konzervatív ízlés sem idegen Veszprém imázsától, azonban a szinte egyetlen ilyen jellegű pályamű, Molnár Melinda és Törő Péter munkája (kicsit az ünnepi játékok imázsára hajazva) kevésbé lépi át azt a vizuális ingerküszöböt, amivel egy országút széli plakátnak számolnia kell – olvasható a zsűri döntésének indoklásában, amely kitér néhány további ígéretes pályázatra, Baukó Krisztina, a Graphisto Kft., a Tóth Avanti és Társai alkotócsoport különdíjas munkáira.
A győztes terv készítője az elmúlt több mint másfél évtizedben számos kiadó és kommunikációs vállalat művészeti és projektvezetőjeként dolgozott. Emellett audiovizuális alkotóként, szövegíró énekesként és producerként
könnyűzenei hanglemezeket és videoanimációs kisfilmeket készített, a kilencvenes évek közepe óta itthon és számos külföldi országban jelentek meg hanglemezei és vetítették videoklipjeit. Különböző terveivel jó néhány pályázaton ért el értékes helyezést, amelyek közül, legalábbis egyelőre, a veszprémi önkormányzat és a Veszprémi Turisztikai Egyesület által meghirdetett óriásplakát-pályázaton elért siker a legfontosabb számára. A helyi lap munkatársa feltette neki az obligát kérdést: elindulna-e a következő pályázaton is, amire a válasz természetesen igen volt – abban az esetben, ha úgy érzi, épkézláb ötlete van.
Budapest nem akármelyik részén nyitottak újabb szabadstrandot
