Gyenesei miatt távozott Elbert

Elbert Gábor sportszakállamtitkár tegnap benyújtotta lemondását Gyenesei István önkormányzati miniszternek. Lépését a távirati irodának azzal indokolta, hogy van néhány, számára fontos dolog, amelyről másképp gondolkodnak a sportot is felügyelő miniszterrel. Érdeklődésünkre már valamivel plasztikusabban fogalmazott: „Szinte nincs egy hasonló gondolatunk…” Majd így folytatta: „Megírtam a miniszterelnök úrnak a lemondó levelemet, de nem tegnap este pattant ki a fejemből a gondolat, már régebben érlelődött. Huszonkét hónapig nagy élvezettel csináltam a munkámat, békét teremtettem a sportszakmában. Ötpárti megegyezéssel fogadta el a parlament a Nemzeti Sportstraté-giát, s minden, a területet érintő stratégiai kérdésben konszenzus mutatkozott a politikai erők között. Sportos hasonlattal szólva csapatban játszottam, én voltam a csapatkapitány, aki két korábbi edzővel (Lamperth Mónika és Bajnai Gordon korábbi sportot felügyelő miniszterek – a szerk.) is kiváló munkakapcsolatot ápolt. Aztán jött egy új edző, akinek mások az elképzelései, s miután a hosszas beszélgetések során ez kiderült, a távozás mellett döntöttem.”
Elbert Gábor 2006 júliusában lett sportszakállamtitkár, s tevékenysége alatt tényleg viszonylagos nyugalom fémjelezte a sportéletet, főképpen azok után, ahogy a korábbi időszakban Schmitt Pált, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnökét a Fidesznél betöltött alelnöki pozíciója miatt annyian – pél-
dául a MOB-tag Gyenesei – és anynyiszor támadták. Elbert a saját lehetőségein belül megteremtette a politikai konszenzust, ahogy azt a Nemzeti Sportstratégia évek óta húzódó egyhangú elfogadása is jelzi. Amikor Gyenesei Istvánt május 18-án kinevezték miniszternek, a sportszakállamtitkár már sejthetett valamit, hiszen arra a logikus felvetésre, hogy egy, a területet ismerő, volt sportvezető miniszter még jól jöhet a szférának, diplomatikusan úgy felelt, ebben nem teljesen biztos. Konkrétumokat most sem árult el, de más forrásból úgy értesültünk, az ő közös munkára, belső nyugalomra törekvő munkamódszerével szemben Gyenesei sokkal inkább adna a hangzatosabb kommunikációra.
Elbert a lemondásával kapcsolatban így fogalmazott: azt kértem a minisztertől, hogy augusztus 8-tól távozhassak, akkor lesz az olimpia megnyitója. Minden, az olimpiával kapcsolatos feladatot elvégeztünk, előkészítettük a játékok utáni eseményeket, fogadásokat, jutalmazásokat. Pekingbe a Nemzetközi Birkózó Szövetség meghívására utazom ki, s ha ott bárkinek segíteni kell, azt már Elbert Gáborként és nem szakállamtitkárként teszem.” Ezt mégsem teheti, hiszen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Gyenesei javaslatára csak szeptember 1-jei hatállyal fogadta el a lemondást. Ezek után szembetűnő, hogy Elbert nem magyar sportvezetői akkreditációval lesz kint az ötkarikás játékokon. Jó kérdés, hogy ezek az akkreditációk kiknek jutottak, ha például nem neki. Lemondásáról az önkormányzati minisztérium közleményt adott ki: „Gyenesei
István úgy ítéli meg, hogy a sportpolitika fő irányaiban egyetértenek, azonban a szakmai súlypontok meghatározásában, a munkafelfogásban, valamint a munkamegosztásban a véleményük valóban eltérő.” Az utódlás kérdése nem dőlt el. A Fidesz közleményben kommentálta lemondást, amely egyebek között megemlíti: „A mostani botrány a betetőzése a Gyurcsány-kormány sportellenes politikájának, amelynek részében 2004 óta immár a negyedik minisztériumhoz csapták oda mostohagyerekként a sport
felügyeletét.”