Idegenek a sivatagban

Rijád repülőterén a bécsi gép indulási ideje még ki sincs írva, a dakkai járathoz azonban négyszer szólnak. Nem hiába, Banglades fővárosába óriási tömegek igyekeznek. Hazatérő vendégmunkások, akik Szaúd-Arábiában keresik a kenyerüket olyan munkákkal, amelyeket a helyiek nem végeznének el. Indiai, nepáli vagy pakisztáni munkások takarítanak az utcákon, az éttermek felszolgálói általában a Fülöp-szigetekről érkeznek, míg a bejárónők szinte mindig. Szaúd-Arábiában mítosza van a filippínó cselédnek, aki nélkül valószínűleg egy lépést sem tudna tenni egy átlagos – azaz igencsak tehetős – szaúdi család.
A gond csak az, hogy ezeknek a nőknek a jogi státusa meglehetősen kérdéses, időnként komoly visszaélésekre derül fény velük kapcsolatban, s nem ritkán az újságok hasábjain is megjelennek történeteik. A legtöbbjük azonban még mindig sokkal jobban él, mint odahaza, így beáramlásuk a szigorú iszlám királyságba töretlen.
A szakértők szerint Szaúd-Arábia nem is tudna meglenni a külföldi munkaerő nélkül, bármennyire is elárasztották az idegenek az országot. A 27 milliós lakosságból mintegy 5,5 millióan külföldiek, ez pedig a nagyvárosokban igencsak látványos. A szaúdiakkal ellentétben az indiaiak például nadrágban-ingben járnak az utcán, a szíriaiak nem viselnek fejkendőt, s csak a jemeniek – akik az aranypiacot tartják a kezükben – próbálnak szaúdi módon öltözködni, ám őket a kiejtésük elárulja. A helyi lakosságot nem igazán zavarja ez a nagy külföldi beáramlás. Elfogadják, hogy az éttermekben nehezen tudnának arabul rendelni, így a kiszolgálóval automatikusan angolul beszélnek, ahogy a pincér sem töri magát a többségi nyelv megtanulása érdekében. A kormány azonban csökkenteni kívánja a bevándorlók számát, így szaúdizációs programot hirdetett. A cél az, hogy minden munkahelyen legalább hetven százalék legyen a helyi dolgozók aránya, ám a munkaadók sokszor a fejüket csóválják ennek hallatán. Általános vélemény szerint míg a szaúdiak általában csak tessék-lássék hajlandóak dolgozni, a filippínó helyi vetélytársánál kevesebb bérrel is boldogan beéri, sokkal többet dolgozik, s nem hangoztatja folyton jogait.