Igazi strandpóló zajlott Leányfalun

Tegnaptól vasárnapig bizonyos szempontból egyéni sportág lett a vízilabda. Mert bár férfiválogatottunk sorrendben az Egyesült Államokkal mérkőzött Leányfalun, majd Németországgal, Montenegróval és Görögországgal találkozik Szombathelyen, a magyar játékosok számára a négy győzelemnél jóval többet érhet egy részvétel. Kemény Dénes ugyanis a hét végén jelöli ki a július 4–13. közötti malagai Európa-bajnokságra utazó tizenhármas keretét, amelyre a pekingi olimpiai legénység is épülhet.
A szövetségi kapitány jelenleg tizennyolc pólóst versenyeztet, és mint legutóbb elmondta, a múlt héten, a románok elleni nagyváradi és szolnoki kettős meccsen is elsősorban az a cél vezérelte a kezdőhetesek kiválasztásánál és a cseréknél, hogy tisztuljon a kép. A „hivatalos verzió” szerint öt-hat-hét utazó helye biztos, szerintünk ez a szám inkább tíz közelében van, bár az sem kizárt, hogy súrolja a tizenhármat. Az 1997 óta kapitánykodó Keményt ugyanis a leányfalui strandon, az amerikaiakkal közös „happeningen” valószínűleg pozitív és negatív értelemben is nehéz lehet igazán meglepni.
Aztán mégis sikerült már az első negyedben; tudniillik azzal, hogy a labdatartókosár nem sülylyedt el a ráúszás után, majd később még egyszer a felszínre emelkedett. „Talán kössétek meg!” – adott a kapitány gyakorlatias tanácsot, amelyre a rendezők kezdetben inkább rászorultak mint játékosai, akik nyolc perc után már 3-1-re vezettek. A második szakasz 1-1-es döntetlenjével 4-2-vel ért véget a félidő, az ember pedig sokadszor tűnődhetett el azon, hogy a vezető világhatalom vajon miért nem talál valamivel ügyesebb és szellemesebb alanyokat, történetesen legalább hetet – na jó, hatot, Azevedót tekintsük kivételnek – e sportág válogatott szintű űzésére.
Ez persze legyen az ő bajuk, a miénk inkább az, hogy együttesünk így is csak 7-6-os győzelmet csikart ki. Úgy tűnik, hogy hatott a hely szelleme, mert néha tényleg „strandpóló” zajlott, Kásás Tamás meg is jegyezte: „Ehhez a meccshez sokat nem lehet hozzátenni, csak annyit, nem ment úgy, ahogy kellene.” A történtekért részben okolhatnánk az amerikai játékvezetőt is, aki bőkezűen segítette honfitársait (Kiss Gergőt reklamálásért állította ki végleg, cserével, ezt érdeklődésünkre a „vétkes” így kommentálta: „A századik kontra után eleresztettem egy »Hé, mi van?« kérdést), de ennek két okból sincs semmi értelme: egyrészt nem rajta múlott, másrészt ennél a feledhető játéknál az idén nyáron nagyobb gondunk ne legyen.”
Megkockáztathatjuk, hogy a pekingi olimpián így sem kell különösebben tartanunk az amerikaiaktól, a malagai Eb-n pedig ugyebár végképp nem.