Iskolapélda

Olykor kifejezetten örömünkre szolgál, hogy vannak minisztériumok, meg mindenféle hivatalok. Mert képzeljük el, ha az a sok tanárnak alkalmatlan tudományos-elméleti pedagógus, oktatási szakember, tanárológus jobb híján rászabadulna a diákokra, s beteg elméletekkel tömné a kiszolgáltatott nebulók fogékony agyát… Hát nem jobb, ha ezek a léhűtők ellebzselnek valamely minisztériumban, tudományos intézetekben, tanulmányoknak mondott aktákat gyártanak, iktatnak, tologatnak, és megint iktatnak, amint a jóravaló bürokrá-
ciákban illik? A „nemzet napszámosai” meg oktatnak, tanítanak, nevelnek, s kevéssé kényszerülnek a hivatalnok zsenik hülyesé-
geivel foglalkozni.
Boldog világ az, ahol így, rosszul, de azért elviselhető módon mennek a dolgok, mert nálunk a totál alkalmatlanok kierőszakolták, hogy beleszólhassanak az aktív tanárok konkrét munkájába, itt akár be is zárhatnák az iskolákat, felhagyhatnának minden hivatalos oktató-nevelő tevékenységgel, mert a gyerekek, a szülők, a családok látják kárát.
A hivatali emberek többsége ugyanis pont alkalmatlanságától frusztráltan utálja a diákokat, meg mindenki mást, aki szereti őket, így a gyermekeiket gondosan nevelő szülőket és a gyakorló pedagógusokat. Szeretik viszont az iskolából kimaradó, túlkoros analfabétákat, a gyermekeiket elhajító, megtagadó, elhanyagoló, „nehéz sorsú” apákat és anyákat, és azokat az iskolai alkalmazottakat, akik a rendet, a fegyelmet, a tudást, a morális tartást, a gyermek személyiségét romboló konzervatív csökevénynek tartják. Így jutunk odáig, hogy a Hiller által vezetett Magyar Bálint-féle minisztérium szimplán csalónak tételezi a gyógypedagógusokat, mondván: azok a magasabb állami támogatás reményében, szándékosan a valódi betegségnél súlyosabb sérülést állapítanak meg a gyerekeknél! Ennél aljasabb rágalom még a minden tisztességet bemocskoló Gyurcsány-kormány praxisában is csak elvétve akad.
Ám a Hiller vezette Magyar-féle minisztérium „liberálisainak” nem ez a legnagyobb gondjuk, hanem a semleges, értékektől mentes világnézet előállítása, ami után jöhet a politikai, kulturális és nemi semlegesség, a semlegesek eldorádója. Ez ellen küzdenek az egészséges lelkű diákok és ép erkölcsi érzékű szülők. Hiába vannak jelentős többségben, önmagukban gyengék lennének, de hatalmas erejű támogatást kapnak az egyházi iskoláktól.
Az Állami Számvevőszék, amely minden kétséget kizáróan világnézetileg semleges intézmény, megállapította, hogy az egyházi közoktatási intézményekben erkölcsi alapú, értékközpontú, eredményes oktatási, nevelési munka folyt. Bizonyítja ezt a kiemelkedően jó tanulmányi átlag, az országos versenyeken elért helyezések, a sikeres érettségit és nyelvvizsgát tévők, valamint a továbbtanulók száma. Az Állami Számvevőszék amúgy mellékesen állapította meg mindezt, hiszen vizsgálódásának tárgya az államháztartás működési rendje volt, csakhogy a rend hagyott némi kívánnivalót maga után. Például azt, hogy a kiemelkedően jól teljesítő egyházi oktatási intézmények állami támogatását csak a 2005–2006-os tanévben 2,7 milliárd forinttal megrövidítették.
A minisztérium egyszerű technikai problémára hivatkozott, mondván: lehet így is számolni, meg úgy is számolni. Szabó Zoltán, az oktatási bizottság elnöke oly szellemi magaslatokra hágott, miszerint az ÁSZ nem bíróság, hogy a kormányt fizetésre kötelezze (bírja, felszólítsa, kérje stb.).
Pillanatnyilag nem ismerjük Szabó Zoltán állásfoglalását arról, hogy az Alkotmánybíróság bíróságnak számít-e, avagy sem. Mert az Alkotmánybíróság úgy találta, az egyházi közoktatási intézmények normatív finanszírozása 2005 óta nemzetközi szerződésekbe ütköző, alkotmányellenes, diszkriminatív volt. Mindenesetre Arató Gergely államtitkár jelezte, az AB-határozatnak sem anyagi, sem jogi következménye nincs. Végül is mindaz, ami törvénytelen, alkotmányellenes, diszkriminatív, tökéletesen megfelel a kormányzati alapelveknek és gyakorlatnak.