Kormány és egyházak kötélhúzása

A kormányzati oldal csak kormányrendeletben, az iskolafenntartó egyházak viszont törvényi szinten kívánják rendezni a közoktatási kiegészítő normatíva tartalmát és mértékét – tudtuk meg a tegnapi szakértői szintű egyeztetés után. Az Oktatási és Kulturális Minisztériumban lebonyolított tárgyaláson a pénzügyminisztériumi szakértőkkel is
felvértezett kormánydelegációt Csepregi András, a tárcán belül működő egyházi kapcsolatok titkárságának irányítója vezette. Bár összesen tizenhárom egyháznak, vallási szervezetnek vannak közoktatási intézményei, az egyeztetésen csak heten képviseltették magukat. Álláspontjuk szerint azért kellene törvényben rendezni a közoktatási kiegészítő támogatás kiszámítását, mert félő, hogy a rendelet műfaja alkalmasabb a hatalmi önkényeskedésre. Annyi bizonyos: még nem tudni, hogy ha az egyházaknak nem tetszik az
augusztus végére ígért kormányrendelet, akkor a kormány visszakozik-e, vagy meghozza azt saját hatáskörben, a vallási vezetők
rosszallása ellenére. A tegnapi tárgyalás fényét nem emelte, hogy míg az egyházak szívesen beszéltek volna az őket érintő állami számvevőszéki jelentésről is, addig a kormány ezt elhárította. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jelentése, mint azt már megírtuk, 2005, 2006 vonatkozásában 2,7 milliárd forint jogtalanul elmaradt kiegészítő támogatást állapít meg. Hiller István oktatási tárcavezető azonban sem az „adós, fizess” felszólítást nem vette magára, sem az ÁSZ kiszámítási módját nem tartja iránymutatónak.
A feszültséget az is fokozza, hogy a kormányrendelet tervezete az egyházak által vitatott módon határozza meg az önkormányzati önrészt, azt az összeget, amelyet az önkormányzati iskolafenntartók az állami alapnormatíván felül költenek intézményeikre. Holott ennek mértéke szerint kellene kiegészítő normatívát fizetni a saját bevétellel nem rendelkező, hasznosítható vagyonnal soha nem kárpótolt egyházaknak.
Ám sok helyhatóság újabban kiszervezi iskolái üzemeltetését, karbantartását, tehát az önkormányzati ráfordítás egy jelentős része láthatatlanná válik, illetve a hatalom nem akarja meglátni, hogy spóroljon az egyházi közszolgálat-finanszírozáson.