Lucullusi napok

Dobogókőn túrázott minap az MSZP élvonala, pontosabban a kisebbségbe szöttyedt kormány negyvenöt (!) tagja. A kétnapos tanácskozásnak megadták a módját, legalábbis a számlák erre utalnak. Étkeztetésre és elszállásolásra 1,6 millió forintot költöttek, vagyis nem sátorban aludtak. A szálloda és a környék biztosítására 8,1 millió jutott. A rendezvényt a rendőrség és a Köztársasági Őrezred biztosította, az esemény idejére a Pilis Hotel környékét teljesen lehallgathatatlanná tették, ki ne szűrődjön bármi is a bent történtekről. (Aztán megint lenne egy újabb őszödi beszéd.) Valamelyik újságíró feltette a kérdést, miért nem a parlamentben tartották a válságtanácskozást. A leleményes kormányszóvivők feltalálták magukat: a miniszterelnök azt szerette volna, hogy a résztvevők kizárólag az ország sorsát érintő súlyos kérdésekkel foglalkozzanak. Csak halkan kérdezem: mivel foglalkoznak akkor odabent, az Országházban?
A résztvevők jól érezték magukat a festői Dobogókőn, az időjárás is kedvezett nekik, gondolom, néha kimentek egy kicsit napozni, rigófüttyöt hallgatni, legurítottak egy-két pohárkával, futotta a keretből. A költségeket a rendőrség, a Miniszterelnöki Hivatal, az MSZP-frakció, illetve maga a párt fizette. Nagyjából tízmillió forintnak vert az ülepére röpke két nap alatt az élcsapat. A takarékosság és a megszorítások jegyében. Engem az egész egy kicsit a legendás söjtöri lakomára emlékeztetett, ahol talán még a cigány is húzta, a bőgőbe is bele lehetett ugrani – közpénzből.
Ha a hitelességét szeretné visszaszerezni ez a kormány (ha egyáltalán volt neki), rossz úton jár. Az viszont biztos, hogy az esemény szervesen illeszkedik a Gyurcsány-rezsim eddigi munkásságához.