De hát pontosan tudja
– Gyurcsány Ferenchez hasonlóan – Demszky Gábor is, hogy nem a valóság számít, hanem a látvány, a mítosz. Ahogy a kommunista diktatúrát kipellengérező
regényben, Orwell Állatfarmjában sem az a lényeges, hogy megépüljön a fődisznók által fontosnak tartott, ám csak az alárendelt páriaállatok vérével-verítékével épített szélmalom.
Országszerte ismert vicc volt hajdanán, amely szerint egyszer Brezsnyev ellátogatott New Yorkba, amerikai elnök kollégája meghívására. Nem győzött egyik ámulatból a másikba esni, milyen csodás dolog az ottani metró. Amint hazaérkezett, meg is parancsolta hát, hogy egy még modernebb, még fejlettebb földalattit építsenek Moszkvában. Történt aztán, hogy a Fehér Ház lakója visszaadta a vizitet. Minden szovjetek cárja sorra mutogatta a moszkvai nevezetességeket, majd elbüszkélkedett az amerikai elnöknek a nemrég épített hiperszuper undergrounddal. Álltak lenn a csillogó-villogó állomáson, Leonyid Iljics sorolta, hogy melyik vágányról mennek tíz-, öt-, illetve kétpercenként a szerelvények. Az amerikai president türelmesen végighallgatta, ám félóra múltán megkérdezte: mindez szép és jó, de hát még egyetlen vonat sem ment el, amióta itt vagyunk… Brezsnyev erre rákvörös lett, és végigmérte az imperialista vezetőt. – Igen – és maguknál? Ütik a négereket!
A vicc időszerűséget talán nem is kell külön ecsetelnünk a négyes metró majdani átadásának feltételezhető késése miatt. Akár kalapot is emelhetünk Demszky Gábor és anyagilag dúsan dotált munkatársai előtt, hiszen kisebbfajta világrekord boldog szemtanúi lehetünk. Más, kevésbé fejlett országokban, amikor 2010-re van időzítve a metró első szakaszának átadása, csak fél, maximum egy évvel előtte lehetne látni előre a csúszást. Bezzeg mennyivel előrelátóbbak a főpolgármesteri portán, hiszen mi már 2008 közepén előre tudhatjuk, hogy az ígéretek ellenére nagy valószínűséggel 2011-ben sem fogunk a 4-es metrón utazni. És ha valaki ezt szóvá teszi? Életbe lép a fentebb vázolt metrós Brezsnyev-doktrína, s rögtön megkapja a merész, „szélsőséges” bíráló a ledorongolást, neosztálinista iránykritikát. Hisz ki lehet az a demokráciától elrugaszkodott reakciós egyed, aki sokallja a csekélyke 517 milliárd forintot a négyes metró építkezésére? Ki az a sötétben bujkáló ellenforradalmár, aki még azt sem átallja felemlegetni, hogy az 517 milliárdocska szinte naponta hízik, s a határ – ki tudja – talán a csillagos ég? Természetesen mindenkor készen áll a verdikt: az ördöggel és a Fidesszel cimboráló fővárosellenes erők azok, akik minden kákán csomót keresnek ahelyett, hogy még a rendszeresen bejelentett késéseknek is örülnének. Szinte előre jelezhetjük: valamilyen úton-módon erről is ki fog derülni, hogy Orbán Viktor és hordáinak ármánykodása áll a háttérben, ha – mint ahogy mérget vehetünk rá – újabb és újabb késések, akadályok következnek majd be a négyes metró építkezése előtt. A kommunikációs ínyencek előre csettinthetnek, milyen PR-vargabetűkön keresztül próbálják majd beadagolni, hogy a Nagy Metróellenes Öszszeesküvés hátterében a hataloméhes Orbán Viktornak a Kéri-körben elmondott titkos őszödi beszédének forgatókönyve áll. Hisz leírta és szájbarágta minden létező kormánypárti közvélemény-turbózó médium, hogy „az Orbán” leállítaná a nagyberuházásokat. Azt még nem lehet tudni, hogy ezt a nyugdíjak és nyugdíjasok befagyasztásával együtt vagy külön-külön tenné, ám íme, bizonyság Isten és ember előtt: ő forralt ki mindent, ami a befagyasztásokra utal. Lám, olyannyira a volt kormányfő kavarja a háttérben a kártyákat, hogy még a metróépítőket s személyesen Demszky Gábort is képes volt rossz irányba befolyásolni. Hogy ez képtelenség lenne? Hogy Orbán nem a nagyberuházások leállításáról, hanem az égbe szökő költségek lefaragásáról beszélt? Hisz hogy ne lennének csillagászatiak az építési költségek abban az országban, ahol méregdrága völgyhidat húznak fel völgy nélkül? Vagy ahol megszüntetett vasút fölé emelnek hidat? Nem tesz semmit, az se baj, hogy úgy szólnak és írnak orrba-szájba titkos Orbán-beszédről, hogy nem is hallották. Miért számítana éppen most, hogy olyanról írják, hogy van, ami nincs? Néhány állítólagos mondat van, beszéd nincs. Az a fontos, hogy minél hamarabb lehessen közvélemény-kutatásokat tartani. Hogy cikkek születhessenek arról, mi mindent állítana le a Fidesz elnöke, ha hagynák, s miként vonná el a nyugdíjasoktól még az utolsó falat kenyeret is.
De hát azt mégsem lehet letagadni, hogy a Fidesz-kormány Budapest-ellenes politikát folytatott – szólhatna az álközvélemény-kutatások önbeteljesítő jóslataival bódított kisemberek szava. Gondoljunk bele, mi lett volna, ha még szereti is a Fidesz a fővárost! Így „csupán” a Nemzeti Színház, a Terror Háza Múzeum, a Millenáris Park, a MOM Park, az egyetemi város épült, a Sándor-palota született újjá, s a Művészetek Palotája építkezése indult meg a polgári kormány jóvoltából. Ezzel szemben mi történik 2002 óta? Épül a négyes metró. Épül. Hogy nem érhet el a fúrópajzs a Szent Gellért térig, mert elfelejtettek megépíteni egy alagutat, s emiatt hónapokkal késhet az avatás? Ugyan már! Kicsire nem nézünk! Legfeljebb átmeneti szünet után folytatódik az a botránykrónika, mint amikor a nyolcvanas években lépcsőház nélkül épült ház, lift nélkül kórház, s csak egyenes pályán járatták be a metrószerelvényeket, ezért azok nem tudtak kanyarodni. S ha már fúrásról van szó, ki lehet ebben nagyobb szakember, mint a tizennyolc éve ideiglenesen a főváros élén állomásozó Demszky Gábor? Megfúrt ő már sok mindent, a világkiállítástól az olimpiáig, ami kitörési pontot jelenthetett volna az ország és fővárosa számára. Az építtető cég is jobban járna, ha őt állítaná szolgálatba a nyeszlett fúrópajzsok helyett!
De hát pontosan tudja – Gyurcsány Ferenchez hasonlóan – Demszky Gábor is, hogy nem a valóság számít, hanem a látvány, a mítosz. Ahogy a kommunista diktatúrát kipellengérező regényben, Orwell Állatfarmjában sem az a lényeges, hogy megépüljön a fődisznók által fontosnak tartott, ám csak az alárendelt páriaállatok vérével-verítékével épített szélmalom. Játsszunk csak el a gondolattal: mi történne, ha a 4-es metró valami csoda folytán valamikor fölépülne? Megszűnne a 4-es metró mítosza, amivel lassan két évtizede sikeresen kampányol a főpolgármester. Gyurcsány és Demszky is úgy gondolják: nem kell kormányozni, elég a társadalom és főleg a politikai ellenfél ellen kampányolni. Olyanok, mint azok az őrült orvosok, akik nem kívánnak egyetlen beteget sem meggyógyítani, csupán azt akarják bebizonyítani, hogy minden más orvos szakszerűtlen, populista kuruzsló.
Nem járna jól tehát a fővárosi SZDSZ–MSZP, ha a lucaszék-metró elkészülne. Egy felmérés szerint ráadásul a megkérdezettek negyven százaléka úgy véli, a négyes metró már jár is. Ez lehet az igazi megoldás! A virtuális kormányzás! Abban reménykednek a hatalmon lévők: az emberek azt hiszik, hogy már utaznak is a földalattin, azt hiszik, emberi körülmények között laknak, és abban a hiszemben élnek, hogy a fizetésük, nyugdíjuk nem értéktelenedik el. Azt hiszik, úgyszólván élnek, s a kormányzatnak még pénzbe se kerülnek. Csakhogy a hús-vér emberek nem ilyenek. Egyre pontosabban látják: váltás nélkül sem egyéni életükben, sem az országban nem számíthatnak javulásra, mert a jelenlegi kurzus az építkezésnek, a fejlődésnek csak a látszatát képes kelteni.
