Vegyünk egy példát: magához rendel X miniszter, és azt mondja: ezt a pályázatot így és így kellene kiírni – az egyik magyarországi vállalat gazdasági vezetője mesélte ezt az esetet a Budapesti Corvinus Egyetem munkatársainak a Transparency International által rendelt tanulmányban. A felsőoktatási intézet nagyobb cégek elöljáróságaival készített anonim interjúk segítségével próbált rámutatni a Magyarországon előforduló korrupcióra. A beszélgetésekből többek között kiderült: a jelenség melegágyának a közbeszerzéseket, valamint az önkormányzati megrendeléseket tartják. – Az üzleti élet és a kormányzat közötti korrupció esetében egyértelmű növekedés érzékelhető, az üzleti szférán belül azonban nem ez tapasztalható, mivel csökken a gazdasági növekedés, szűkülnek a lehetőségek – vallotta a gazdasági vezetők egyike, s ezt az álláspontot több megkérdezett is megerősítette.
– Eljut hozzánk egy papír százmillió forintos beszerzésről, és egy pártember firkálása van a sarkán: „Nézzétek meg, gyerekek!” – említi a megtörtént esetet az egyik interjúalany. A legtöbben azonban az önkormányzatok felől hoztak történeteket. Az egyik cég száz ügyféllel állt kapcsolatban, de évekig kellett dolgozniuk azon, hogy megrendelőik között helyhatóság is legyen. Volt, hogy beadtak egy árajánlatot, amelyben jóval saját áraik alá ígértek, de végül mégsem ők nyertek, hanem két magánszemély, akik a társaság által ajánlott összeg töredékét ígérték. Az esetet felelevenítő szakember a pártfinanszírozás bevett módszereihez sorolja az önkormányzati és a kormányzati korrupciós ügyeket.
Egy másik esetben a beszállító finanszírozta az uniós pályázat önrészét az önkormányzatnak, hogy megkapja a megrendelést. – Mindenki jól jár, csak az ország megy tönkre bele. Az uniós források egy része nem ott hasznosul, ahol kellene, hanem díszburkolat lesz belőle valahol – jegyezte meg az egyik megszólaló, aki egy másik példát is említett lehetséges módszerként. Eszerint a polgármesternél meglebegtetik, hogy mondjuk három darab nyilvános vécét tudnának építeni a városnak, s a bejelentkező cég még az elnyert pályázati pénz tíz százalékát vissza is adja, így tehát az ügyben „kockázat nincs, és még pénzbe sem kerül”.
Egy kerületi önkormányzattal került kapcsolatba egy másik cég, mert egy projektet vettek át, és önkormányzati engedélyre volt szükség egy épület átfestéséhez. Az önkormányzatnál a megkeresésre közölték: a városképhez illeszkedés érdekében felmérést kell készíttetni, s azt is megmondták, mennyiért, és hogy a hatásvizsgálatot melyik cégtől kellene megrendelni. Egy másik beszámoló szerint az egyik település elkerülő útjának építésén használt köbméterenként 30 ezer forintos aszfaltot 59 ezer forintért számolták el. Az így keletkező különbözet szép összeget adott, mivel 53 ezer négyzetméteres nagyságrendről volt szó.
Az építőipar területén szintén tipikus eljárásokról számoltak be a piaci szereplők. Egyfelől a telek megszerzésekor már felmerülhet a korrupció, amennyiben például a külföldi befektető „eladó-e az adott épület?” jellegű kérdésére „az attól függ” típusú választ kapja. Az egyik interjúalany megfogalmazása szerint az esetek 98 százalékában a tervező cég tudja, kit kell korrumpálni ahhoz, hogy megkapják az adott területre az építési engedélyt. – Az üzleti élet azon szereplői, akiknek nincs információjuk ezekről a dolgokról, nagy gondban vannak – tette hozzá a cégvezető.
Egy másik jellemző mechanizmus a „közvetítők” megjelenése az üzletkötés során. Ezek a személyek azok, akik tudják, hogyan kell megszerezni, elintézni valamit, ők ismerik a „megfelelő” embert. Az elmondások alapján akadnak olyanok is, akik ebből élnek. Más esetekből az derült ki: a korrumpált félre jellemző önigazoló ideológia, hogy „mivel kevés fizetést kap, neki ehhez joga van”. A megkérdezettek a korrupció egyik negatív hatásaként az árnövelő tényezőt említették. Egyesek úgy látják, akár 10-15 százalékkal olcsóbbá lehetne tenni a nagyközönség számára a megélhetési költségeket kisebb korrupció esetén.
magyar szövetség
Lelopták a Magyar Szövetség névtábláját
