Normális esetek

Hamar megtalálták azt a személyt, akire majd – amennyiben a mentők fegyelmi vizsgálata vétkesnek találja – rátolják a felelősséget Kolonics György megkésett „ellátásáért”. Sűrűn elhangzott a pénteki híradásokban a szolgálatvezető főorvos nyilatkozata, miszerint megvizsgálják, miért nem a legközelebbi állomásról küldött kocsit a végzetes időpontban ügyeletet teljesítő mentésirányító, de eddig nem találkoztunk a konkrét esetnél messzebbre mutató kérdésekkel, felvetésekkel, kommentárokkal. Az utca (piac, kocsma stb.) lényegre törő emberét viszont nem az foglalkoztatja az ilyen hír hallatán, hogy egy telefonos beosztott netán melléfogott, és nem a megfelelő bázisról rendelte a címre a mentőkocsit, mivel tudható, hogy egy létfontosságú állami alapszolgálat rendszere, működése és megfelelő kontrollja nem is tesz lehetővé ilyen fatális tévedést. Normális esetben. Márpedig tény, hogy a szóban forgó esetben nem a Duna-parti sportteleptől legfeljebb ötpercnyire lévő csepeli Áruház téri mentőállomásról érkezett a kocsi, hanem a bel-budai BAH-csomópontnál lévő mentőbázisról; így még a húszperces menettempó is dicséretes teljesítménynek tűnik, a halállal küzdő sportoló megmentéséhez azonban kevésnek bizonyult. A hírekben szintén elhangzott, hogy ennél közelebb nem volt a szükséges életmentő készülékkel felszerelt mentő jármű. Ezt pedig nem lehet rányomni a diszpécserre, e hibáért más a felelős.
További hírek az elmúlt napokból: hosszú idő után vissza kell állítani hazánkban a kötelező tbc-szűrést, mivel az esetek előfordulása túllépte a nemzetközi szabályok szerinti számot. A rádióban megszólaló járványügyi orvos szakértő lemondóan válaszol a riporter kérdésére: a városi hajléktalanokat és a faluszéli telepeken élőket – akiket a betegség és a terjedése elsősorban érint – úgysem tudják arra kötelezni, hogy elmenjenek a legközelebbi szűrőállomásra. A korábban országosan működött, autóbuszokba szerelt mobil szűrőhálózat már rég nem létezik, a jelen pénzügyi helyzetben ne is álmodjunk róla. E normális problémához képest enyhe lefolyású eset a Fonyódligeten kitört epidémia, amelyben nyolcvanan megbetegedtek a tóparti gyermektábor mintegy hatszáz lakója közül. A hasgörcsökkel, gyakori hányással, hasmenéssel, hőemelkedéssel járó rosszullétet, mint kiderült, megint az a calici retrovírus okozta, amelynek nevével mind gyakrabban találkozhatunk Magyarországon. Tömeges előfordulásának oka az elégtelen higiéniai körülményeknek – szakcikkek szerint a fekáliával, hányással szennyezett ételnek, italnak – tulajdonítható. A fő gond ezzel, hogy az elmúlt egy-két évben ismertté vált nagyobb esetek egészségügyi intézményekben történtek: a fővárosi ORFI, a Kútvölgyi úti, a Szent János és a dél-pesti kórházakban, illetve Fejér és Győr megyei létesítményekben. Ez is normális, de ha egy kórházban ilyen a tisztasági helyzet, akkor mit várjunk egy nyári iskolai tábortól?
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa nemrég jelentést tett közzé az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet tavalyi bezárásának eddigi következményeiről. A Lipótmezőn ápolt betegek átirányítása más intézményekbe nem járt eredménnyel, évtizedek óta gondozottak kerültek ki a látókörből, estek ki az ellátásból. Magyar polgárok emberi, alkotmányos jogai sérültek. Nálunk ma ez is normális.
A felelősséget mindezekért a kormány pénzügyi megszorításainak részévé tett egészségügyi „reformot” végrehajtó politikai megbízottak (Molnár Lajos, Horváth Ágnes stb.) viselik, illetve a mögöttük működő szolgalelkű, fafejű és kőszívű, pénzért, karrierért mindenre kapható zsoldosaik. De fő felelős a miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc. Normális esetben.