Piszkos blues a paksi éjszakában

Galamb lába gabalyodik a villanydrótba, az alkonyati fényben illegeti magát egy hibiszkuszfa, a Pollack Mihály utcai kukoricásban egér után veti magát egy kóbor macska. Paks utcáin fütyörészve poroszkál a péntek esti nyugalom. – Izzad a rock and roll, mint a dög! – kurjantja el magát Kőszegi Zsolt, a hangfalakat melegítő S-modell énekese mindeközben odabent, a sportcsarnokban. Pribil György gitáros ért a szóból; embereset tép a húrokon. Tizenhatodszor is Gastroblues Fesztivál: a piszkos blues péntektől vasárnapig a szendergő nyugalom szívébe költözött. Mintha zenének álcázná magát, és bluesba bújva kacérkodna a békés csenddel a mindenben megbúvó ördög. Gárdai György „Kaktusz”, a bluesünnep megálmodója, mint örömapa a szülőszoba előtt, izgatottan jár-kel a szép lassan szállingózó közönség sorai között. Eljönnek újra régiek és újak Cliff Moore egyetlen szólójáért, Szűcs Gábor „Gabesz” hajnali improvizációjáért, Carl Palmer dobjátékáért, az éves betevő Ripoff Raskolnikov-adagért, aki teheti, mindhárom napra; megtestesült bluestoposzok, melléjük szegődött feleségek, veteránok, titánok, pestiek és helyiek. Megismerik egymást – minden évben itt vannak. – Dunaújvárosi vagyok, Pakshoz húz a szívem, a bluest is szeretem, nem kérdés, hogy itt a helyem – magyarázza Gombos István Ferenczy Noémi-díjas ötvös, iparművész két falat malacsült között. Bent már Erijah Lyytinen, a finnek friss felfedezettje izzasztja a rock and rollt. Vörös gitáron játszik, kólával öblít, ahogy nőhöz illik – blues light. Alig múlt tíz óra, tévében ez még tizenkettes karika, a színpadon azonban már Ian Siegal áll – blues hard. A szocreál sportcsarnok vasszerkezete alatt Takler, Bott Frigyes, Tiffán Zsolt mér a poharakba cabernet sauvignont, pinot noir-t, cuvée-t. Kintről langyos szél hozza egy közeli baromfiudvar illatát. Siegal belecsap a piszkos bluesba – világszínvonal az atomváros színpadán. Brit blueskocsmák nevelték, Howlin’ Wolf és Tom Waits lemezei meg a whiskey, húsz év zenéléssel sikerült is a blues minden mélységét a vonásaiba vésni. A Gastrobluesnak és a magyar zenészeket is felvonultató Tom Waits-tribute csapatnak, a The Braindogsnak köszönhetően viszszatérő vendég. – Hallgassa meg holnap, a templomban! – kiáltja egy ötvenes hölgy az első sorban.
Másnap. A tegnapi piszkos szólók még a fülekben zúgnak. A Makovecz Imre által tervezett Szentlélek-templom szakrális tere szombat délre megtelik az éjszaka fényre tért cinkosaival. Cliff Moore és új bandája, a Saffron Monkey, a László Attila Band, Meggie Bell zenekara, s a végén Siegal – Chick Corea- és Stevie Wonder-dalok, dzsessz, gospel és piszkos blues a feszület lábánál. A kereszt alatt örömzenél a szenvedély – az éjszaka ördögei alszanak.