A Texas Hold’emet egy pakli 52 lapos francia kártyával játsszák. A játékban asztalonként minimum két, maximum tíz játékos vehet részt. Osztáskor mindenki két zárt lapot kap, amelyeket sem az osztó, sem az ellenfelek nem láthatnak. Az osztó további öt nyitott lapot helyez az asztal közepére; ezek lesznek a közös lapok. Az így rendelkezésre álló összesen hét lapból kell összeállítania minden játékosnak a legerősebb ötlapos kombinációt (pókerkezet).
Az Omaha Hold’emet egy pakli 52 lapos francia kártyával játsszák. A játékban asztalonként minimum két, maximum tíz játékos vehet részt. Osztáskor minden játékos négy zárt lapot kap, amelyeket sem az osztó, sem az ellenfelek nem láthatnak. Az osztó további öt nyitott lapot helyez az asztal közepére; ezek lesznek a közös lapok. Az így rendelkezésre álló összesen kilenc lapból kell összeállítania minden játékosnak a legerősebb ötlapos kombinációt (pókerkezet), oly módon, hogy a saját zárt lapjaiból kettőt, a közös lapokból pedig hármat használ fel.
A cash game játékból akkor száll ki a játékos, amikor szeretne, annyi pénzzel, amennyi éppen van neki. Ez lehet több vagy kevesebb, mint amennyivel kezdett.
A pókerversenyen be kell fizetni a nevezési díjat, amelyért a játékosok zsetonokat kapnak. A nevezésként befizetett pénzt azután a helyezések arányában osztják szét.
Említette, hogy Las Vegasba utazik.
– Indulok a World Series of Poker világbajnokságon. Ez több kisebb versenyből áll, és van a főverseny, amire a nevezési díj tízezer dollár. Hatezer indulóra lehet számítani. Az összdíjazás ennek megfelelően hatvanmillió dollár körül lesz, ami szép pénz. A világbajnokság összességében másfél hónapos versenysorozat, előtte vannak kisebb versenyek is, amelyeknek a nevezési díja 1500–5000 dollár körüli. Előbb a készpénzes játékkal próbálkozom, és ha azok jól mennek, egy-egy kisebb versenyen indulok is.
– Ilyenkor minden költséget magának kell állnia?
– Igen, ezért valószínűleg nem is leszek ott másfél hónapot. Ameddig a kedvem és a pénzem kitart, addig maradok.
– Mikor kezdett pókerezni?
– Három éve, 2005 áprilisában. A Műegyetem építőmérnöki karára jártam, és megtetszett a valószínűség-számítás. Akkor még nemigen tudtam, mi az a póker, csak nagyjából sejtettem a szabályokat, és arra gondoltam, ha valaki ismeri a valószínűségeket, nagy előnyre tehet szert a többiekkel szemben. Ám kiderült, ez nem így van. A valószínűségeket szinte mindenki ismeri, aki játszik. Egész más képességekből lehet előnyt kovácsolni az asztal mellett.
– Hogy került a játék közelébe?
– Egy barátom megszállott sportfogadó. Képes volt kimenni Szlovákiába is a kedvezőbb oddsok miatt. Ő találta meg az interneten, hogy ott is lehet fogadásokat kötni. Megkértem, engedje meg, hogy kipróbálhassam a pókert – az ő pénzén. Később én is nyitottam bankszámlát az oldalon, és napi nyolc órákat játszottam. Jól ment. Akkor még más volt a póker világa. Manapság, ha valaki elkezd az interneten pókerezni, ráadásul minimális tapasztalattal rendelkezik, először biztosan bukik. Azóta ugyanis sokat erősödött a mezőny.
– A magyar vagy a nemzetközi?
– Mindkettő. Akkoriban, ha egy közepesen intelligens embernek pár szóban elmondták a szabályokat, nyerhetett. A sportfogadók mániákusan szórták be a zsetonokat. Három év alatt sok változáson ment át a mezőny. Rengeteg pókerkönyv jelent meg, bárki könynyedén megtanulhatja, hogyan kell játszani. Ezek a könyvek azt tanácsolják, hogy a játékosok legyenek „feszesek”, vagyis csak a legjobb lapokat játsszák meg. Olyan embertől elnyerni a pénzt, aki csak jó lapokkal játszik, elég nehéz. Apránként elnyerni a pénzt pedig még annál is nehezebb. Az már régen rossz, ha csak egy kicsivel jobb az ember, mint az ellenfél, akkor nincs sok haszna a játékból. Én például az internetes készpénzes pókerjátékokban már nem állom meg a helyemet. Talán a kisebb tétű asztaloknál még tudnék nyerni, de olyan keveset, hogy nem érné meg ott ülni a gép előtt. Talán annyit kereshetnék, mint ha elmennék gyorsétterembe dolgozni. Az öcsém most interneten próbálkozik, szintén kisebb tétekkel, és hogy valami szebb összeget keressen, egyszerre tizenhat asztalon játszik. Egyre nehezebb megélni már a pókerből.
– Mikor döntött úgy, hogy az internetes játék után megpróbálkozik asztal mellett is?
– Áprilisban kezdtem interneten kártyázni, és nyáron egyszer-kétszer már el is mentem kisebb tétű élő készpénzes játékokra. Talán az év szeptemberében volt, hogy beültem egy nagyobb tétű készpénzes partira egy kaszinóba. Ott könnyen el lehet veszíteni néhány százezer forintot. Amit a neten sikerült összekártyáznom néhány hónap alatt, mind fel is tettem. Az még tényleg csak próbálkozás volt.
– Hogyan következett ebből, hogy később külföldi versenyeken is elinduljon?
– Az élő versenyek folyamán értesültem a külföldi játéklehetőségekről. Elsősorban Bécset emlegették. Kimentem. A fiatalabb nemzedékből én és Zsoldos Sándor barátom voltunk az elsők, akik külföldi versenyre mentünk.
– Hogyan dönti el, melyik versenyre utazik?
– A díjazás és a távolság mellett sokat számítanak a járulékos költségek is. Mérlegelem továbbá, hogy van-e esélyem valamennyit is nyerni. Tegnap gondoltam egyet, helyet foglaltattam a Las Vegas-i gépre. Lazán veszem a dolgokat. Nem vezetek naptárt. Tudom, mikor milyen verseny van, hol lehet próbálkozni.
– Három év után meg tud élni a játékból? Egyáltalán: szórakozás ez vagy munka?
– Én munkának tekintem, de másokhoz képest sokkal kevesebbet dolgozom. A tehetséges magyar játékosok rengeteget játszanak, és végtelen a türelmük is. Komolyabban veszik a pókert, mint én. Én ebből tartom fenn magamat, és nem szenvedélyből csinálom. A Texas Hold’em cash game (készpénzes játék – F. Zs.) egyszerűen untat, nem is szoktam erőltetni. Most az Omaha tetszett meg, több benne a kreativitás.
– Számít a pénzdíj nagysága?
– Az anyagi helyzetemtől is függ, hogy melyik versenyt választom. Ha kevés pénzem van, nagy versenyen nem érdemes elindulnom. Nem tehetem meg, hogy részt vegyek a Las Vegas-i fő versenyen, mert ott majdnem kétmillió forint a nevezési díj.
– Mitől lesz valaki jó pókerjátékos?
– Kell hozzá egyfajta logikai adottság, és jó, ha van bátorsága az embernek. Egy igazán profinak sokkal bátrabbnak kell lennie, de nem hiányozhat a csibészség sem. Ahhoz, hogy valaki pénzt is nyerjen, számít a türelem, és persze a szabályokat be kell tartani. A hiedelem ellenére ennek a játéknak semmi köze a matematikához.
– Mennyi múlik a szerencsén és mennyi a tehetségen vagy a tudáson?
– Elsősorban minden a szerencsén múlik, hiszen lehet valaki nagyon jó játékos, ám akkor is nagy szerencse kell, hogy jó eredményt érjen el. De ha száz verseny átlagát nézzük, akkor kezd kijönni a tudás, ha pedig ezerét, akkor ott már jól láthatóan különválaszthatók a jó és a szerencsés játékosok. Általában a pókerrel próbálkozók 80-90 százaléka nem ér el értékelhető szintet, de ez az arány sokkal jobb, mint ha bármilyen más szerencsejátékot vennénk alapul.
– Minek köszönheti, hogy sikerült kiemelkednie?
– Tehetséges voltam. Hosszú ideig stabilan nyerőnek lenni, ahhoz kevés a szerencse.
– A sikerein felbuzdulva elkezdett már valaki pókerezni a környezetében?
– Apukám és a tizennyolc éves öcsém vesznek részt kisebb tétű internetes játékokon. Nyeregetnek, de csak kevés pénzt.
– Segít nekik a játékban?
– Abban, amit ők csinálnak, sokkal jobbak, mint én. Amíg úgy éreztem, jobb vagyok, addig próbáltam tanácsokat adni, de már fölösleges.
– Mennyire hisz a pókerkönyvekben?
– Még egyet sem olvastam. Autodidakta módon tanultam meg játszani. A jobb könyvekben biztosan lehet találni néhány hasznos tanácsot.
– Mi a véleménye a televízióban látható pókerközvetítésekről?
– Az alapvető baj ezekkel a közvetítésekkel, hogy a versenyeknek csak kis részébe láthatunk bele. Egy döntőben máshogy játszanak a játékosok, mint egy kisebb verseny elején. A póker helyzetfüggő. Például ha valaki ellesi, hogyan játszanak a profik a döntőben, és úgy szeretne játszani egy kis verseny elején, nem biztos, hogy az a megfelelő taktika.
– A póker élvonalához képest hol vannak a magyarok?
– Jók a magyar játékosok. Nemrég Kwaysser Valdemár Ákos győzedelmeskedett Costa Ricán egy versenyen, azt megelőzően Gelencsér Péter nyert Bécsben. De említhetnénk Kaló Dénest is. Szóval érnek el szép sikereket.
– Kaló Dénesről mostanában sokat hallunk, ő az, aki 1,3 millió eurót nyert a monte-carlói EPT-n (Europe Poker Tournament – F. Zs.). Mi kell ahhoz, hogy valaki ilyen eredményt érhessen el?
– Ez bármikor sikerülhet. A jó játékosok előbb-utóbb elérnek egy-egy komoly eredményt. Dénesnél ez hamar jött. Egy biztos, a jó játékosok nyerni fognak. És az is biztos, hogy a nyerő játékosok zöme jó játékos.
– Mire fordítják a nyereményt?
– Mindenki másképp gazdálkodik. A pénz bizonyos részét érdemes visszaforgatni a pókerbe. Egy monte-carlói EPT-nevezés tízezer euró. Előfordulhat, hogy valaki elindul harminc ilyen tornán, és nem ér el semmit. Az már 60 millió forint veszteség. Nem könynyű dolog ez. Én amit nyerek, fölélem és elveszítem. Nem tudok félretenni.
– Megbeszélik a partikat egymással?
– Jóban vagyok mindenkivel, de nem szoktam barátkozni. Külföldön nagyon jó a légkör, jobb, mint itthon. Az egyedüli probléma, hogy ott nehezebben kommunikálok a többiekkel, mert nem vagyok jó angolos. Egyébként sem szeretek a pókerről beszélgetni.
– Magyarországon létezik valamiféle ranglista?
– Nehéz rangsorolni. Van, aki versenyben jó, más a készpénzes játékban.
– Motiválja a pénz?
– Számomra egy versenyben jó helyezést elérni többet jelent, mint csupán pénzt nyerni. A dicsőség és a küzdelem egyaránt fontos, míg a cash game-ben a legfőbb szempont, hogy mennyit nyerek. Lehet, hogy ha családom lenne, másképpen állnék hozzá. Közepesen jó játékosnak tartom magamat, itthon pedig biztosan benne vagyok a legjobb húszban.
– Hány versenyen volt az idén?
– Három ausztriai versenyen vagyok túl, és ugyanannyi pénzem van, mint előtte.
– Ezt kudarcként éli meg?
– Semmiképpen. Hozzászoktam a három év alatt, hogy nem csak nyer az ember. A veszteségek elfogadása része a versenyjátéknak: az ember általában veszít, veszít, veszít, majd nyer egy nagyot, megint veszít egy ideig, aztán ismét nagyot nyer. Ezt fel kell dolgozni, és ki kell várni azt a pillanatot, mikor meg lehet csípni egy jó helyet. Abból kifizetődik a következő vesztes széria.
– Milyen hosszú egy-egy játszma? Mennyire megterhelő?
– Általában tíz-tizenkét órát tart egy parti, de előfordul, hogy csak négyet-ötöt kell ott ülni. Luigi (Kwaysser Valdemár Ákos – F. Zs.) múltkori bécsi versenyén negyven órán keresztül játszott, és csak a mosdóba ment ki. Ez kemény dolog.
– Mennyit utazik egy évben?
– Ez változó. Két évvel ezelőtt még működött bennem a kezdeti lelkesedés, meg akartam mutatni, hogy jó pókerjátékos vagyok, most már azt mondom, menjenek a lelkesebbek. Bennük még van elég ambíció, bennem már nincs.
– Már három év után elmúlt?
– Ennek az életformának rengeteg a hátránya. Sok stresszel, kialvatlansággal jár. Más az ember életritmusa. Ha reggel tízig játszunk, akkor reggel tízig fent kell maradni. Van, aki három napig nem alszik, mert jó a lapjárása. Nekem nem ér ennyit, kedvem sincs mindig játszani.
– Ezek után meddig akarja folytatni?
– Ez nemcsak tőlem függ, hanem attól is, meddig lehet pénzt nyerni belőle. A legjobb játékosok akármeddig csinálhatják, mert olyan sokat tudnak, hogy akármennyit fejlődnek az átlagos játékosok, ők akkor is jóval fölöttük lesznek. Ráadásul folyamatosan képezik magukat. Én nagyjából egy szinten állok, vagy lassan megyek fölfelé.
– Mivel szeretné folytatni, miután abbahagyta a pókert?
– Nem tervezek előre. Mindenesetre ha abbahagyom, akkor is játszom majd néha. Ha kedvem lesz hozzá, olykor versenyeken is elindulok.
