Tisztelt Szerkesztőség!

Lévay Atilla (Justitia Bizottság): Lendvai Ildikó egy minapi Kereszttűzben azt mondta, hogy 2002-ben a legmagasabb jövedelem nyolc és félszerese volt a legalacsonyabbnak, míg ma, 2008-ban „csak” hat és félszerese. A jelenlegi 69 ezer forintos minimálbért alapul véve ez a maximális összeg havonta 448500 forint. Kérem, hasonlítsa ezt össze Gyurcsány Ferenc jövedelmével! Érdekes lenne tudni, hogy a kapott adatok birtokában hány nyugdíjas szavazna az MSZP-re?

Martin Miklós (Budapest): Modern képmesék DVD-t kaptunk ajándékba. Pontosabban, érettségi bizonyítvánnyal együtt kapta a húgom. Se tartalom, se leírás a hátlapon, de a minisztérium még a saját nevét sem képes ráírni. Mennyit mond egy középiskolásnak, hogy NFÜ–MeH–MTV produkció? Azt gondolhatták, hogy ha nem csak annyit írnak rá: MeH, a kiadvány nem végzi rögtön a kukában. Ingyenes, ugye? Ezt is a szüleink bruttó fizetéséből fedezték. Ezeket a rajzfilmeket, aki akarta, már megnézhette az állami televízióban. Interneten is megnézheti, aki akarja. Ilyesmire pénzt költeni jelen helyzetben Magyarország szégyene. De nem a magyar nép, nem a magyar nemzet akarta így. A ránk telepedett, hagyományainkat nem tisztelő, szabadelvű gazdasági körök azt hiszik, hogy felőrölhetik nemzeti öntudatunkat az „igazság” terjesztésével. Tévednek.

Dobai Miklós (e-mail): Nem akartam elhamarkodni a dolgot, s megvártam a június 18-át követő hétvégi számot, remélve, hogy a Krónika rovatban megjelent mondat: „Ezen a napon született Horthy Miklós (1868)” után a Hétvégi Magazin terjedelmes írással emlékezik meg Magyarország utolsó kormányzójáról, Trianon utáni talpra állítójáról. Ismét tévedtem! Nem tudom, ki volt az, aki a Magyar Nemzet fejlécét kitalálta, vagy jóváhagyta, de az biztos, hogy nem volt tisztában a polgári napilap fogalmával. A polgár szóban bennfoglaltatik a hagyományok, értékek, elődök tisztelete és az arra való törekvés, hogy ezek az értékek minél több emberhez – egy napilap esetében: olvasóhoz – eljussanak, megszüntetve az ugyanezen értékekről kialakult torz megítéléseket. Ha a Magyar Nemzet eszerint jár el, kötelessége lett volna egy valósághű vagy ahhoz közel álló írással megemlékezni vitéz nagybányai Horthy Miklós, az 1526 óta ismét függetlenné vált Magyar Királyság kormányzója születésének 140. – tehát elég kerek – évfordulójáról. Ellensúlyozva ezzel azt az 1945 után a társadalomba sulykolt értékítéletet, amely fasizmusról és országvesztésről beszél. Munkatársaiknak, ha nem szemellenzősek, tudniuk kell, hogy Horthyt ma azok támadják, pocskondiázzák, akiknek felmenői megmenekülésüket neki köszönhetik. Hiszen máskülönben Ránki György, a kitűnő, jobboldalisággal nem vádolható történész nem írta volna 1982 júniusában az Élet és Irodalomban, hogy: „a pesti zsidóság megmentésében végül is Horthyé a döntő érdem”. Ilyen „megfeledkezések” miatt mondtam le néhány éve a Magyar Nemzet előfizetését, pedig közel negyven évig hűséges olvasója voltam.

Tisztelt Dobai úr, szívből örülünk, hogy áruspéldányok útján is rendszeresen figyelemmel kíséri lapunkat. Horthy Miklós történelmi szerepe valóban kibeszéletlen, de korántsem korlátozódik a pesti zsidóság megmentésével kapcsolatos kérdésekre. A Magyar Nemzet fejlécét Pethő Sándor találta ki, még az ön által emlegetett, igen ellentmondásos Horthy-érában. Polgári mivoltunkat pedig ez idáig senki nem vitatta. Szerkesztéspolitikai tanácsait köszönjük és megszívleljük: polgári napilapként igen nagy szükségünk van az olvasói visszajelzésekre. Mindazonáltal a 140.-nél sokkal kerekebb évforduló az 50.: reméljük, a Nagy Imre mártír miniszterelnök halála kapcsán közölt írásaink elnyerték tetszését. (A szerk.)