Aki nem tud arabusul

Érdekes volt végignézni, ahogy a rendszerváltoztatást követően a magyar sajtómunkásokról lehullott a lepel. Mindaz, amit korábban egységbe kovácsolt a párt – színvonalasabb szellemi műhelyekben a pártellenesség –, egyszerre ideológiai elemeire esett szét. És néhány év alatt mindenki a helyére került. Az igazi demokrata demokrata maradt, a demagóg megtalálta a maga demagógiát igénylő munkahelyét, a meggyőződésnélküliek pedig az örök töltőelemek, akik alkalmazkodnak a mindenkori főnök igényeihez. A kép tisztázódását az tette lehetővé, hogy a hazai sajtóban és tömegtájékoztatásban is lezajlott az ideológiai polarizálódás. Amíg nem alakultak ki ezek az alternatív csatornák, a politikai pártok a közszolgálatban próbáltak erőfölénybe kerülni. Ezt a korszakot szokás médiaháborúnak nevezni.
Mostanra már senki nem vonja kétségbe, hogy a saját pénzén mindenki olyan médiumot készít, amilyet akar. A figyelmes polgár egy szuszra el tudja sorolni, melyik sajtóorgánumok, rádiók és televíziók melyik politikai oldalhoz köthetők. Így azután nem lehet kifogást emelni az ellen sem, ha Bolgár György és kollégái a Klubrádióban heves baloldali propagandát fejtenek ki, hiszen ezt már nem közpénzen teszik, mint tették egykor közrádiós korukban. Aki nem akarja, az nem hallgatja a Klubrádiót, más adóra teker, és ott bosszankodik, vagy örül. Az egykor az Autóklubnak ítélt, majd hamar továbbadott frekvenciát (Fm 95,3) amúgy azért szokták még tovább hallgatni az autósok, mert sűrűn ad tájékoztatást a közlekedési helyzetről. Mostanra ez az előnye is eltűnt. A közlekedési hírek arra a területre korlátozódnak ugyanis, amelyet az autójával a városban cirkáló munkatárs feltérképez, ami viszont édeskevés.
Az igazán sajnálatos azonban az, hogy a Klubrádió mostanra a politikailag elkötelezett médium paródiája lett. Hová jutottak az egykori közszolgálati médiamunkások? Vajon Bolgár György, Vicsek Ferenc, Orosz József, Pikó András mikor mondtak igazat? Amikor a Magyar Rádió munkatársaként próbálgatták kiegyensúlyozni politikai elfogultságukat, vagy most, amikor szabadjára engedik? Milyen az igazi Bolgár, Vicsek, Pikó, Orosz? Paródiáról beszéltem, íme rá a szép példa. A Megbeszéljük!-ben Bolgár épp készül szellemileg-lelkileg egyesülni a hallgatójával. Ezek a műsor legszórakoztatóbb percei. Bolgár hümmög, kacag, és csak a legbrutálisabb ostobaságokat teszi helyre. Vagy azokat sem. Hallgató épp ráfordul Morvai Krisztinára, magunkfajtázik egyet (Bolgár göcögve hümmög), majd így folytatja: csak azt nem érti, hogy ha a könyvében Morvai beszél a megtéréséről, miért nem olvassa el a hiszekegyet. Abban benne van: „és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”. Bolgár kacag és búcsúzik. Azt már tudjuk, hogy Gyurcsány miniszterelnök szokott többször bérmálkozni. De hogy a miatyánkból hiszekegyet csináljanak! Azt már nem! Talán nem kellene arabusul beszélnie annak, aki nem tud.
(Megbeszéljük! Klubrádió, Fm 95,3.)