Bár igazán szép a maga nemében a Veszprém Aréna, valljuk be őszintén, nem hangversenyekre tervezték. Az akusztikája egyáltalán nem jó, nyilván még kísérletezésre is szorul, de valószínűleg a legjobb beállítás mellett sem érhetnek majd el olyan eredményt, amiért a veszprémi várban küzdeni sem kellene. Persze, az esőről senki sem tehet, de elvonatkoztatni nem lehet attól, hogy épp a csúcson, a legszebb koloratúr részeknél sípolt a mikrofon Gilda áriájában, és hogy valahányszor csendesebb szakasz következett, szinte őrjítő volt, ahogy elnyomta a halk kíséretet a hangfalak borzasztó zúgása. A Kossuth-díjas Kovács János vezényletével muzsikáló zenekart tulajdonképpen ki is végezte ez az akusztikai tér, egyáltalán nem tudott érvényesülni a játékuk, pedig igazán szépen játszottak, gyakorlottan igazodtak az énekesekhez, a nyitányokat követő tapsoknál pedig egyértelmű volt, hogy mennyire remekelnek.
Miklósa Erika méltó partnere Ramon Vargasnak, semmi kétség. Nem véletlenül válhatott ekkora sztárrá bő egy évtized alatt. Tudjuk, sportolóként indult, egy baleset következtében váltott pályát, s minden idők legfiatalabb énekeseként szerződtette tizenkilenc évesen az Operaház. Nem is sokáig maradt Budapesten, hamar jött a világhírű operaházak, fesztiválok felkéréseinek sora, így manapság már kisebb ünnepnek számít, ha itthon hallhatjuk az „Éj királynőjét”. A hirtelen jött népszerűség ellenére Miklósa Erika kifejezetten szerény. Bensőséges és őszinte, s ahogy énekel, sokkal inkább a szívet-lelket rezegteti meg, mint a fület. Semmit sem erőltet, minden a maga természetességével következik a folyamat részeként. Olyan tudatosan formálja az íveket, hogy az maga egy zenetudományi tanulmány, s emellett remek színész, hatalmas kifejező-
erő van a hangjában, legyen szó akár kacérságról, akár bánatról, akár szerelemről. Gilda áriája – maga a szerep Miklósa Erika egyik kedvence – kifejezetten megható volt, nagy kár, hogy ebben a hangtechnika egyáltalán nem volt segítségére. Minden mozdulata vonzó és egyszerű, rajta keresztül alighanem könnyű volna visszavezetni a fiatalságot is az opera műfajához.
A világsztár Ramon Vargas sem okozott csalódást, bár az ő mikrofonja, ha lehet, még rosszabbul volt beállítva, csak a kifejezetten halk részeknél engedte érvényesülni a tenor saját hangszínét, a nagyobb hangerőnél ehhez egy furcsa fémes színt tett hozzá, ami ráadásul időnként berezonált. Amikor egy-egy szerelmi duett közben átsétált Miklósa Erika mikrofonjához, jól hallatszott a különbség. Ő különben szintén nem az a „kieresztem a hangom” típus, hanem az, aki értelmezi és árnyalja a dallamokat, úgy játssza el a kiragadott jeleneteket pusztán a hangjával, hogy tulajdonképpen a díszletet és a jelmezt is megjeleníti. Ilyen szempontból tökéletes párost alkottak Miklósa Erikával, és még a sportcsarnok fémvázas szerkezetéről is el tudták hitetni, hogy ez itt és most nem a Veszprém Aréna, hanem egy gyönyörű operaszínpad.
(Miklósa Erika és Ramon Vargas: Operagála, Veszprémi ünnepi játékok, Veszprém Aréna, július 25., 20.00.)
origo.hu
Komoly fertőzésveszélynek tesszük ki magunkat, ha így kezeljük a nyers húst
