Elgondolkoztató német statisztika

Érdekes jelenségről tanúskodik a német pártokról készült legfrissebb felmérés. A köztársaság történetében most először fordult elő, hogy a két nagy néppárt tagjainak számát tekintve változás állt be a hagyományos rangsor élén. A világháború befejezése óta állandó éllovasnak bizonyuló szociáldemokraták vezető pozíciójukat kénytelenek voltak átengedni a kereszténydemokratáknak.

Ha egyértelmű nyertest kellene megjelölni, akkor a felmérés győztese a Baloldal. A szocialisták alkotják az egyetlen pártot, amelynek összlétszáma fokozatosan növekszik. A statisztikai adatok tükrözik az ország polgárainak hangulatát. A lakosság majd kétharmada (63 százalék) pesszimistán tekint a jövőbe, 1997 óta ez a legkiábrándítóbb érték.
A fő okot a benzin, a gáz és az olaj árának emelkedése szolgáltatja.
A Rajna-Vesztfáliai Gazdasági
Kutatóintézet felmérése szerint ebben az évben a német átlagcsaládok 650 euróval többet lesznek kénytelenek kiadni az energiahordozókra, mint 2007-ben.
A párttagok bizalomvesztése mindenekelőtt a legidősebb pártot, az 1863-ban megalakult Német Munkásegyesület utódát, az SPD-t érinti, miután leáldozóban van az „elvtársak” szerencsecsillagának.
A hanyatlás arra a meggyőződésre vezethető vissza, hogy az SPD a nagykoalíción belüli kompromisszumaival nem képviseli megfelelően a kisemberek érdekeit. E folyamat már a szigorú takarékosságot szorgalmazó Gerhard Schröder kancellársága alatt megkezdődött, és most Kurt Beck jelenlegi pártelnök népszerűtlenségével folytatódik.
Az 1976-os rekordhelyzettel (több mint egymillió párttag) szemben csak 529 994 személy rendelkezik SPD-pártigazolványnyal. A CDU-tagok száma mindössze 1746-tal több, de ez is elegendő a presztízssikerhez Angela Merkel pártjának. A CDU 1983-ban érkezett a csúcsra 735 ezer taggal. Azóta tartóssá vált a létszámcsökkenés, de annak üteme lassabbnak bizonyult, mint az SPD-nél. A szociáldemokraták költséges reklámkampánnyal léptek a nyilvánosság elé, de a negatív trendet nem tudták feltartóztatni.
Az ellenzék pártjainak fejlődése stagnál. Sem a liberális FDP (64 ezer), sem a Zöldek (44 700) nem voltak képesek arra, hogy újabb tagokat toborozzanak. A szocialisták viszont tőkét kovácsoltak a pesszimista hangulatból, és a keleti tartományokban bevált szlogenjeiket a nyugati országrészre is sikerült kiterjeszteniük. A Baloldal hangadóinak – Oskar Lafontaine, Gregor Gysi – populista jelszavai megfelelő visszhangot váltottak ki, és az elmúlt fél esztendő során több mint 74 ezer taggal rendelkező erővé fejlesztették a Baloldalt, amely most elsősorban abban bízik, hogy a szeptember végén sorra kerülő bajorországi választás során, az igen konzervatív beállítottságú vidéken is sikerül majd bejutnia a tartományi parlamentbe.