Hagyják abba a bajkeverést!

Sajnos értem a magyarság ellenségeit. Látom cselekedeteik indokait. Úgy gondolják itt, és szerte a világon, hogy a népszellemet ki kell pusztítani az emberek szívéből, hogy az a bizonyos „olvasztótégely” létrejöjjön, mely olyan emberutánzatokat termel, amelyek többé nem ismerhetik fel a család, a nemzet fogalmait, akiknek mindegy, hol élnek.
Olyan kezelhető alkalmazotti réteg kialakítása a cél, amelynek tudatában a tévé, a számítógép virtuális valósága fontosabb, mint saját életének drámája, fontosabb, mint az a tény, hogy életüket égiek és földiek között egyszerre járva teljesítsenek egy szabad és megismételhetetlen életutat.
Árpád és Kurszán égi és földi fejedelmek e kettősséget hordozták és kiteljesítették. A Nap és a Hold kettőssége, a sugárzás és a tükörkép akaratunk és tudatunk kettősségét fejezi ki. A sugárzó nap, az akarat fénye a Turul-madár. A Budán felállított sugárzó, a magyar évezredeket átható fény-madárhoz nem nyúlhat senki, mert jaj annak. Átkozott lesz örökre.
Most pedig álljon itt egy idézet:
„Megújulva és Magyarországot védelmezően tárja szét fölöttünk hatalmas szárnyát Árpad fejedelem törzsének madara, a hit és küldetés népünk oltalmának szimbóluma” – idézte az egyik korabeli napilap Göncz Árpádot, a hivatalban lévő köztársasági elnököt.
Göncz Árpád: – Egy ország nem irthatja ki a saját hagyományából az ősi mítoszait. A turul honfoglalás kori mondakörünk része, amelyikről Anonymus beszél. Azért, mert a 30-as években volt egy Turul Szövetség, attól még a keleti népeknek a totemállata lehetett ragadozó madár, a turul, a kerecsensólyomhoz közelálló ragadozó madár. Ez Nap-jelkép volt, leszármazási mítosz volt, ami az Árpád-háznak a Naptól való leszármazását bizonyította. Nem hiszem, hogy ma bárki köteles volna elhinni, hogy Emesét valóban teherbe ejtette egy madár, és még kevésbé azt, hogy az első Árpádot tojásból vették elő. Ugyanakkor viszont van olyan érzelmi tartaléka egy nemzet múltjának, hogy ezt nem kell megtagadni, még akkor sem, ha akár a jobboldal, akár a baloldal, akár a centrum vagy akárki más a maga politikai véleményére ezer esztendő alatt megpróbálta felhasználni. Ítéljük akkor el Anonymust is.”
Kérem – egyelőre kérem – ellenségeinket, hagyják abba visszataszító bajkeverésüket. Elégedjenek meg azzal, hogy mindent haszonnal eladnak, hogy megakadályozták a budapesti világkiállítást, hogy tönkretették a hazai cigányságot. Elég volt!
Makovecz Imre

Elkeserít a fővárosi turulszobor körül kialakuló politikai cirkusz. A kormányoldal szélsőséges reakcióiból kitűnt az SZDSZ kritikán aluli viselkedése: milyen liberális az, aki mindent, ami más, mint ő, lefasisztáz, lenáciz? Ez lenne a legendás tolerancia csúcsa, amit a liberálisok követelnek meg másoktól? És mindig csak másoktól? Másfelől sántít az okfejtésük: hogy a szobor nem kapott utólag fennmaradási engedélyt (ellentétben egy másik, kerületi emlékművel), jelzi, hogy vastagon ideológiai, politikai döntés született. SZDSZ egyenlő: ideológiakommandó és elvakultság.
Vincze S. Tamás, e-mail