Hamis játszma a nyugdíjasok bőrére

Megható látvány az esti híradókban, hogy szeretett miniszterelnökünk mennyire együtt érez a nyugdíjasokkal, az idősekkel. Az ölelgetés, puszilkodás után már masszírozza is a fájós öreg tagokat. A kamerák előtt mosolygó, együtt érző, atyáskodó Gyurcsány keresetlen szavakkal támadja a gonosz Orbánt, aki az áfacsökkentésekkel veszélyeztetné a nyugdíjakat, gyógyszerárakat, szociális juttatásokat. A kormányfő reklámokat és brosúrákat is kiadat a nyugdíjas olvasóknak, bemutatva, hogy 2001 és 2008 között 40 százalékkal növekedtek a nyugdíjak, hogy 2050-ben Magyarország a GDP-jének nagyobb százalékát fordítja majd az idősekre, mint az EU átlaga.
De miért nem beszél Gyurcsány úr arról, hogy a 40 százalékos nyugdíjemelés időszakában 60 százalékkal nőtt az infláció? Hogy 2007-ben minden nyugdíjast 30 ezer forinttal károsított meg a magas infláció és a reálbér csökkenése miatt? Hogy az élelmiszerár-emelkedés 12 százalékos volt a múlt évben, amely 2001 és 2008 januárja között az EU átlagában 12,9 százalékot emelkedett, Magyarországon viszont 37,6 százalékot? Hogy 2001 és 2008 között a gázárak megduplázódtak? Hogy 2008-ban az új nyugdíjszabályozás miatt az új nyugdíjasok egyhavi nyugdíjukat veszítik el, mert 8 százalékkal kevesebb az induló nyugdíj, mint korábban volt? Hogy egy német vagy angol nyugdíjas 100 ezer forint értékű megtakarítást ér el havonta, egy cseh 9 ezret, egy magyar nyugdíjasnak viszont több mint 28 ezer forinttal kevesebb a nyugdíja a szükséges mértéknél? Hogy 2008. január és április között az általános infláció 7,6 százalék volt (a nyugdíjas-infláció ennél is több!), a nyugdíj mértéke pedig mindössze 5 százalékkal emelkedett? Hogy a munkanélküliség 7,7 százalék jelenleg, ez a múlt év azonos időszakához képest 0,4 százalékos növekedés? Hogy Magyarország Európában a harmadik legkorruptabb ország?
Mindeközben százmilliókat költenek önreklámozásra, fényesítve a semmit a távoli jövőre tett ígéretekkel. Az ország jelenlegi gazdasági és társadalmi állapota olyan, mintha az elmúlt hat év során háború söpört volna végig az országon, vagy mintha évente súlyos természeti katasztrófákat kellett volna elszenvedni. Magyarország az Európai Unió éltanulójából a szégyenpadra került. Ki hiszi még kedves nyugdíjastársaim, hogy ugyanazok virágoztatják fel az országot, akik tönkretették azt – saját zsebük megtömése közben?
Európa minden országában a kormányok azt mérlegelik, hogyan tudnak a lakosság terhein könnyíteni az energia- és élelmiszerár-krízis idején. Magyarországon a szociálisan érzéketlen, milliárdosokból álló kormány mosolyogva utasítja el az áfacsökkentésekről szóló javaslatokat, azt hazudva, hogy az engedmények a nyugdíjak, szociális támogatások kifizetését veszélyeztetnék. Ideje már, hogy a lakosság is mosolyogva válaszoljon, mutasson ajtót nekik.
Kovács A. Balázs, Szombathely