Harc uzival, szakállas puskával

Remélem, létezik a főcímben írt puska, érzékeltetve, hogy ebben a háborúban egyenlőtlen fegyverekkel vívják a küzdelmeket. Annyira, hogy az egyik fél sokáig fel sem fogta, kik robbantanak a füle mellett, ássák a csapdákat, terrorizálják az „ellenséget”. Mostanra eszkalálódott a helyzet: a népítélet szerint tudatos népirtás folyik, a kevésbé hevesek szerint dilettáns kormányunk hat éve alatt tökéletesen kifosztotta és padlóra küldte az országot. Ilyet egyébként nem szabad leírni, a másik oldal nem szereti az ilyen közhelyeket, de szavuk sincsen Helmeczy b…megjeire. Az ügyvéd úr sokkal kulturáltabb, mint a szörnyű magyarok fogatlanul és photoshoppal sátánira maszkírozva egyik hírújság játékában: „Szavazz a turbó magyarra!”
Azt mondják olyanok, akik a legkevésbé sem jobboldaliak, hogy ennél már nincs lejjebb. De mindig van még lejjebb a gazdaságban, a korrupció mértékében – amit úgy kezelnek, mint magyar tartozékot –, nem utolsósorban a közéletben és a nyilvánosságban is. Mivel Magyarország mega-médiafogyasztó nemzet, nem csoda, hogy a Gyurcsány-kormány újabb és újabb milliárdokat költ propagandára. Két kisebb esemény a próbapapír. Ha egy negyvenvalahány éves tévés gyereket vár, kifogyhatatlan téma. Legalább egy hétig biztosított a nagyérdemű figyelme, így senkit nem érdekel az apró betűs hír, hogy a gáz árának emelése jövőre százszázalékos is lehet. De az sem vert hullámokat, miszerint egy hetven négyzetméteres lakás távfűtési díja hetvenezer forint lesz. Ezzel nem kell foglalkozni. Anynyira ajánlott hallgatni és lakatot tenni a szájra, hogy akinek más a véleménye, azt 2008-ban súlyos retorziók érhetik.
Amellett, hogy a kormány képtelen a kormányzásra, sem programja, sem akarata, ugyanakkor mindenfajta ellenzéki hangot igyekszik elnémítani. Az elnémítani nem jó szó, elrémiszteni. Nemhiába szólnak mostanában a betelefonálós műsorok az ávós módszerekről. Vagy pisztolyt dugtak a párna alá, vagy némi dollárt. Attól függően, hogy kivégezni vagy Recskre vinni akarták a vétlen embert. Ez a módszer ma, pontosan a nyilvánosság túltengése folytán, igen eredményes, aljas és provokatív.
Hirtelen néhány nap alatt megsokszorozódott a heroin-túladagolásban meghaltak száma. A tévécsatornák körbejárják az ügyeket, miközben évekig igencsak szűrve kaptuk az információkat a droghalálok kapcsán. Most nyolcan haltak meg néhány nap alatt. Nem lenne érdekes most sem, ha valahogy nem csengene össze a Hír TV két munkatársának forgószélként berobbant kábítószeres ügyével. Eleinte világos volt a helyzet: egy büntetett előéletű férfit megbízott Helmeczy László ügyvéd, hogy másfél millió forintért csempésszenek drogot Kisberk Szabolcs és Krakkó Ákos kocsijába. Már másnap megdőlt a történet, s mint a kaleidoszkóp kövei, változnak az információk. Helmeczy ma egészen mást állít. Szerinte a Hír TV munkatársai drogoztak, és lépre csalták azt, aki az egészet magára vállalta. Ha ez igaz. Nincs ma ember, aki átlát ezeken a vágott, vágatlan kazettákon, CD-ken, értesüléseken, Veres János-i fenyegetőzéseken. Közben a riporterek drogtesztje negatív. Ez a csekélység senkit nem érdekel. Hogy miért nem? Ha igaz, és Helmeczy helyett nem a nagypapája beszél a magnón, akkor örömét fejezi ki afelett, hogy ezzel tönkrevágják a Hír TV-t és vele együtt a Magyar Nemzetet is.
Miért a nagy golyózápor és a becsapódások özöne? Röviden: a Krakkó–Kisberk páros sokszor okozott kellemetlenséget a pénzügyminiszter úrnak. Itt tartunk, aki visszaszól, beszól, kritizál, vagy Veres Jánossal nem ért egyet, vagy csak rossznak tartja a kormányzást, Gyurcsány felelősségét és lemondását feszegeti, azoknak finoman: be kell tömni a száját, vulgárisan: kuss! Ehhez Gyurcsány Ferenc és kormánya jelentős segítséget kap médiamunkásaitól. Hogy a kuruc. infót sikerült elhallgattatni, azt a baloldali média győzelemnek értékeli. Olyannyira, hogy ezen felbátorodva az igazságügyi miniszter hallgatólagos támogatásával megindították a nacikhaza.blogspot. com-ot, ahol is a Magyar Nácivadász Szövetség (van ilyen?) felhívást tett közé, miszerint lessék meg Bayer Zsoltot a munkahelye közelében, és verjék véresre, majd fényképezzék le, ők boldogan közlik a képeket. Valamint, hogy a magyarok hetven százaléka megérdemelné, hogy meglincseljék. A felhívás mocskos, undorító és embertelen. És lesz, aki nem a finom iróniát véli majd felfedezni benne. De nem jelent volna meg, ha nem éreznék a működtetők a biztatást. Érthetőbb fogalmazással odajutottunk, hogy a média egyik jól pozicionált csapata eszközeivel szabad prédának kínálja fel a média másik oldalán, nem a kormány hátsójában tartózkodó sajtómunkásokat, plusz szabad prédának dobja az olyan közéleti személyeket, akik nem hajlandók beállni Gyurcsány hűbéresei közé.
Képzeljük el, hogy lezárul a Hír TV kontra Helmeczy-ügy. Bárhogy is végződjék, fél év múlva csak annyi ragad meg a néző fülében: itt van két célpontos pasi, aki belekeveredett valami drogügyletbe. Inkább ne nyilatkozz nekik, ki tudja… Vagy Gaskó István, akinél jelentkezik a rendőr, kézen fogva egy angyalhajú kisleánynyal, aki sírva elmondja, hogy Pista bácsi milyen édességet ígért neki, ha benyúlhat a bugyikájába. És a találkozáshoz tartozik egy csomó fénykép, melyeket rövid keresés után megtalálnak Gaskó számítógépén. Mire Gaskó bebizonyítja ártatlanságát, ami pedofília vádjánál igen hínáros, akkor is bukott ember, ha hótiszta.
A maffia módszereivel eleddig csak másodvonalbeli amerikai filmekben találkoztunk. Nem hiszem, hogy meg kellene szokni őket. Pedig a feltüzelt közélet előbb-utóbb áldozatot követel, és az lesz a Rubicon, amin a Magyar Köztársaságnak, ha van még bennünk szemernyi emberség, nem szabadna átlépni. Háború van. Ebben a háborúban mindenki másképp látja az ellenséget. A másik oldalnak mindenki ellenség, aki egy tojást már eldobott. (Azzal az ostobasággal meg nincs mit kezdeni, hogy sósavval töltötték meg. Sósavval? Annak már keze sincs.) És nem akarja, hogy az Andrássy úti vonaglókat szeretni kelljen. A másik oldalnak mindenki ellenség, vagy ne mondjam, gúny tárgya, aki szereti Magyarországot és a kerecsensólyom legendáját. Való igaz, hogy erről sokat írtunk, de határozott válasz nem érkezett arra: mi az ellenszenv oka. Végül oda jutottunk, hogy a másik oldal ellenszenvének, megvetésének és pökhendiségének okai mi magunk vagyunk.
Eddig a névtelen internetes portálok névtelen beírogatói szegték meg minden egyes sorukkal azt a liberális elvet, amely szerint az emberi méltóság mindenekfelett áll. Most sikerült egy nevesített listát összehozni 100 hisztis árokásó néven. Ez hivatott arra, hogy felcímkézzék azokat az újságírókat, riportereket, filmkészítőket, akiket a liberális oldal nem gyűlöl, annál rosszabb, lelkileg pusztít, ha lehet ezt a szót használni. A száz árokásó között vannak liberálisok is, Babarczy Eszter, Bodor Pál, Ágh Attila, nekik azonban csak megsimogatják a buksijukat: jó, jó, de okos, de különc, bölcs, de túl steril, művelt, de öregszik. Nem úgy, mint mi. Nem volt olyan régen, amikor a Nap-keltében hetekig nyálazták, hogy a Kossuth tériek névsorba szedték a kormánypárti sajtómunkásokat. Mi volt akkor a lángoló düh oka? Nem lehet újságírókat nevesíteni, kirekeszteni, rossz hírüket kelteni. Nem? Az index.hu-nak nincs memóriája? Vagy ez csak a magukfajtájára vonatkozik? A mifajtánkra nem? Nekünk a húsz évvel ezelőtti gondolatainkat is számon kérik, taglalják, hogy milyen a ruhatárunk, kivel van állítólagosan ilyen-olyan kapcsolatunk. Mindenfajta személyiségi jogsértést kimerítenek, látszólag saját és haveri körük szórakoztatására.
Ugyanakkor a lista ajánlat is. Itt vannak a jobbos árokásók, a szabad prédák.